Mennyire lehet igaz, hogyha valaki készen áll arra, hogy párkapcsolata legyen, akkor élet úgyis odasodorja számára a megfelelő társat, és egy lányt se kell randira hívnia?

hülyeség

még a legjobb nő is parlagon marad, ha nem megy "virágot árulni" és a legjobb pasi is, ha nem ismerkedik, kezdeményez

Saját tapasztalatomban látom ennek a valóságát. De ez nem vakami varázslat, kő egyszerű és földhöz ragadt logikán nyugszik. Ha tisztában vagy azzal hogy ki vagy és mit akarsz, akkor mások sokkal könnyebben látják hogy mi köztetek a lehetséges viszony. Te is tisztábban látod hogy az emberekkel akikkel találkozol mennyire érdemes foglalkozni az integritásod szempontjából.

Ez a fajta magabiztosság pedig megjelenik a legapróbb gesztusokban is. Pl nem beszélsz össze vissza, lényegre törő vagy, nem alkuszol meg, nem fecsegsz feleslegesen. Ez imponál, főleg a számodra megfelelő embernek.

Ahogy a kérdést felteszed az félre értés. Egyrészt, nem a párkapcsolatra kell készen állni hanem a sorsodra. Vannak mozgató erők a lényedben amik pályára állítanak. Minnél hamarabb ismered meg ezeket a lényedet mélyen mozgató erőket, annál egyszerűbbé és gondtalanabbá válik minden. Ezek a vezérlő erők lehetnek bármik, de józan ésszel, őszintén, meg kell nézni hogy mit miért teszel hogy meglásd őket. Ha neked be van ragadva hogy családot szeretnél, vagy fel akarsz építeni egy nagyvállalatot, vagy úgy látod hogy nincs semmi azon kívül hogy a pillanatnyi élvezetekben elmerülj, semmi gond. Bármit találhatsz azt illetően hogy mit miért teszel, ahány ember annyi indok, de minnél jobban ismered azt hogy te ki vagy és hova tartasz annál könnyebb. Ha hedonista élv hajhász vagy akkor annak a teljes valóságával kell szembenézni hogy fenntarthatatlan és egy rossz válasz az érték válságra(rossz mert pillanatnyilag megoldja a feszültséget de hosszútávon kamatostul megsínyled). Tehát érdemes mélyebre ásni.

És ugyanígy bármivel amit mozgató rugóként találsz.

A kérdés nem az hogy mikor jön szembe a megfelelő személy, mert amíg te nem vagy a megfelelő személy, addig jöhet bárki, nem leszel képes észre venni hogy ő az. Nem lesz viszonyítás rendszered amiben látod hogy a másik micsoda. Annélkül keresni a párunkat hogy tudnánk mi magunk kik vagyunk olyan mintha akarnánk venni egy házat mert tetszett a másodikon a függöny. Inkább arra érdemes választ keresni hogy én magam mikor leszek a megfelelő személy, mert efölőtt tényleges hatalmunk van.

Általánosságban nem igaz, erre nem lehet alapozni.

Viszont velem pont ez történt! (csak nőként)

Sokáig nem érdekelt komolyabban kapcsolat, csak elég volt a bulizások mellett a járogatás, szexkapcsolat...tehát semmi komoly.

Aztán mikor már kifelé mentem ebből a bulizós életformából, csak elvétve egy-egy , akkor mintegy véletlen megismertem a férjemet érdeklődési kör által, és két évre rá össze is jöttünk. De ez is úgy, hogy előtte egy évvel már próbálkozott, de félreértés miatt elcsúszott a dolog. Meg mindvégig újra és újra ott voltunk egymás társaságában.

Tehát lényegében mindenféle erőfeszítés nélkül jöttünk össze. Mondhatnám kezdettől fogva benne volt a levegőben a végkimenet :)

Nem sodor sehova. Vannak szerencsés véletlenek, de az baromság, hogy az ember úgy érzi "na most akkor készenállok" és pont találkozik olyan emberrel akivel valóban összeillenek.

Nekem életem első barátnője akkor jött össze amikor mindenre készenálltam, csak arra nem, hogy csajom legyen. Az egyik legszarabb időszakom volt akkoriban és nagyon nem voltam olyan állapotban, hogy párkapcsolatról gondolkozzak.

Amikor pedig úgy éreztem már túl vagyok a szakításon és találkoztam olyan lánnyal, akivel el tudtam volna képzelni egy normális kapcsolatot, kaptam az élettől (és a csajtól) egy nagy pofont. Azóta pedig semmi és nem valószínű hogy ez változni fog a közeljövőben.

"Nő is elhívhat ha egyenlőség idejét éljük , akkor mindenki vegye ki a részét."

Erre szokta azt mondani egy szókimondó barátnőm, hogy ő szívesen elhív randizni egy férfit, de ha összejönnek, akkor később megdugni is ő fogja kutya pózban felcsatolható pénisszel. Plusz ha a pasi szülni nem is fog, de ő marad otthon három évig a közös gyerekekkel.