Aki egyedül van az ünnepek alatt (mármint pár nélkül, gyerek nélkül), az hogy dolgozza fel? Oké, hogy ha ott a család, de nem ugyanaz. 37 F.

Nekem talan 1 karácsonyom volt eddig, hogy ne lett volna barátom.

Es szabályosan boldog voltam, hogy most kivételesen nem sírok valaki miatt(exemmel az elotte levo karacsonykor szakitottunk, így a következő karácsonykor azaz 1 év mulva már nem sírtam miatta, olyan felemelő érzés volt hogy boldogan mosolyoghatok, könnyek nélkül, hogy hihetetlen)

Valamint nem szeretem a barátaim családjánál a kényszeres jópofizásokat sem, igy volt egy karácsonyom, hogy ezt is megúsztam.

Szóval így felnőttként, "viharverten", egy karácsonyt ismét úgy megélni mint anno gyerekkorban csak szülőkkel és maximálisan boldogan es egy nyugodt lelki békességben, felülírhatatlan szerintem.

Javareszt felnove már vagy a párjával van folyton az ember plusz anyósék/szülők, vagy még a tetejébe már gyerekeik is vannak es soha soha többé nem lesz már olyan karácsonya ami régen volt gyerekként.

Egyetlen egyszer még ezt megélni újra, a legszebb dolog szerintem.

Én 30 éves vagyok.

18 éves korom óta, amióta elköltöztem otthonról minden karácsonyt/szilvesztert egyedül vagy (customer service meló) az irodában töltöttem a gép előtt.

Párkapcsolatom sem volt olyan soha, hogy a srác velem töltötte volna az ünnepeket.

Az egyetlen rossz benne, hogy rossznak állítják be. Mintha mindenkinek "kötelező" lenne a családi ünnepi vacsora körül mosolyognia... és aki nem így tesz, az gondolkodjon az öngyilkosságon..

Ugyan olyan nap, mint bármely másik munkaszüneti nap.

31 vagyok, de engem már most zavar, illetve már nagyjából 23-25 éves korom óta kb.

Nem nagyon volt barátnőm, csak ilyen kezdemények, meg netes barátságok, szóval hiányzik a társ ilyen formában.

Sok a feszültség ilyenkor a bevásárlás miatt, meg a hülye rokonság miatt.

A közeljövőben elmegyek albérletbe, és ott meghitten egyedül szerintem egy fokkal jobb lesz és újdonságnak fog hatni. Aztán később lehet barátnőm is lesz, mert míg itthon lakom, nincs élettér.

Szerintem meg fordítva van a dolog. Az év 364 napján is ugyanúgy zavar a magány, csak karácsonykor (jobban mondva a két ünnep közti időszakban) jobban kijön, hogy mondjuk szívesebben tölteném a párommal ezeket a napokat, ilyenkor jobban eszembe jut, mennyi közös tervem lenne, és most egyedül kell tölteni egy újabb ünnepet. Sokan mennek ilyenkor wellnessbe, vagy épp a hegyekbe, síelnek, kirándulnak, vagy csak kettesben filmezik át ezt az időt. Ez egyedül nem ugyanaz, mint ahogy baráttal, rokonnal sem.

A sajnálkozás nyilván nem segít, eltöltöm most is az időt, de tudom milyen jó társsal lenni ebben az időszakban.

Mostanra már eljutottam odáig, hogy ugyanolyan rosszul viselem, mint mondjuk egy átlagos júniusi hétköznapot vagy szeptemberi hétvégét... Beállt egy stabil (szar) állapot, nincs kilengés semmilyen irányba. Így én inkább attól tartok, hogy és meddig bírom majd, ha a szüleim már nem lesznek. Teljes magány, belegondolni is iszonyú...

(30/N)