Mást is elszomorít?

Azt hiszem ezeket érzékelem én is. Remélem most már hamarosan eljutok egy számomra is jó nőhöz, akivel egymásnak is megfelelünk. Remélem már nem túl sok koppanás van már vissza addig. Néhány már van mögöttem.

A jókívánságot is köszönöm.

Az ezotéria témakört az éjszaka folyamán olvasgattam. Volt pár szimpatikus válasz, de nagyon sok olyan is, amin magamban csak mosolyogni tudtam. De olyan jókedvűen. :) Legalább adott egy kis jókedvet.

Meg amilyen tévképzetekkel rendelkeznek ott az egyes emberek... Ahhoz képest nekem nincs is problémám az élettel, sem önmagammal, és még a nem létező szerelmi életem is csodálatos.

Èn örülök. Ilyen téren boldog vagyok. Nem vágyok se többre sem kevesebbre. Meg ha akarok tudok is magamon még hova javítani, de voltam már rosszabb állapotban is. Önmagammal nincsen problémám, nem bántom magamat.

Elfogadom, s szeretem önmagam. Jó a bőrömben lenni.

A kérdésem egyedül a társkeresés felől közelítve szomorít el. Mások már közel sem ilyennek látnak, esélyt sem adva nekem. A magány, az egyedüllét nem a barátom. Meg a szeretet hiánya sem kedvezően hat rám. Szóval vágyom az ilyenekre is. De nem hiszem, hogy ez gondot jelentene. A tükörbe is bele lehet nézni akár ketten is. Vagy mint később család. De ahhoz már szereznem kell egy nagyobb tükröt is. 😅