Hogyan segíthenék a fiamnak?

Másik pszichológus.

Barátok, bulizás.

Hobbi. Bármi lehet, videojáték, sport, kertészkedés, bármi.

A harmadik jól mondja. Ha nincs elég jó hobbija, akkor csináljátok végig a kék túrát vagy kezdjetek el 5k-ra, 10k-ra majd fél maratonra edzeni. Gyűjtsetek össze pénzt és szabit egy hónapos Ázsiai körútra vagy biciklizzetek le Görögországba.

Próbálj meg olyan élményeket keresni, amik kimozdítják a hétköznapokból. Lehet ez egy új kurzus vagy egy kutyamenhelyen segítségnyújtás is. Az önkénteskedés amúgy sokaknak segít ilyen helyzetben, hogy azt látja, hogy nem csak ő szorul segítségre, hanem tud is segítséget adni.

Akár kamu, akár nem, de nem a melóhely a legideálisabb az ismerkedésre több okból is...

30 évesen rakja fel a Tindert normális, igényes képekkel és pár hónap alatt megoldódik a gond.

33F

A 6-os válaszolónak igaza van abban, hogy a munkahely nem ideális az ismerkedésre. Inkább járjon társaságba, rendezvényekre, kirándulásokra - éljen egy kicsit.

Viszont a tindert nem ajánlom még igényes képekkel sem. Elég sok mocskon kell átverekednie ott az embernek magát, mire egyáltalán talál valakit, akivel egy kávét meginna. Közben meg kiég a hol laksz, milyen kapcsolatot keresel, mivel foglalkozol, van egy kutyád kérdések körforgása között.

Azt hiszem, pontosan tudom, milyen a fiad lelkiállapota, mert bizonyos szempontból saját példából szólok.

A két legfőbb problémája, hogy i) nincs párkapcsolatban, miközben szeretne, és ii) nincs önbecsülése. Sajnos ezek egymást erősítő tényezők, és nagyon nehéz kikerülni belőlük.

A párkeresés valóban nehéz dolog: nehéz hozzánk illő társat találni, mert egyre kevesebb közösségnek vagyunk a részei, és azok sokszor szegregáltak is (pl. nálunk a munkahelyen jóformán csak férfiak vannak). A covid elmúlt két éve ezen sajnos tovább rontott, sokakat a munkahelyi közösséből a home office elszigeteltségébe kényszerített.

A krónikus önbizalomhiány pedig egy annyira mély lelki dolog, hogy nagyon nehéz észérvekkel segíteni rajta. Az érzelmek ilyenkor annyira erősek, hogy szinte képtelenség rajtuk változtatni. Sokszor hiába tudja az illető önmaga is, hogy a valóságban nincs úgy, egyszerűen úgy érzi, és számára ez az egyetlen létező valóság: az érzések, a keserű depresszió, a boldogtalanság állapota. (Remélem azért a fiad még nincs ezen a szinten.)

A nehézségek ellenére azonban mindkét dolog ellen dolgozni kell, mert máshogy nem várható változás.

A párkereséssel kapcsolatban nem tesz jót, ha rágörcsöl a dologra. Kicsit meg kell próbálnia jó értelemben véve ezt elengedni: nem siettetni, nem a múló időre koncentrálva azon görcsölni, hogy mikor talál már párt, hanem csak némileg sodródni. Mindeközben azonban nyitottnak lenni bármely lehetőségre, sőt bepróbálkozni mindenféle kötöttség, hamis illúzió nélkül annál, aki esetleg szembejön és szimpatikus. Vegye lazábbra ezt a dolgot. Sokan a munkahelyemen a 40-edik évükhöz közeledve egyedülállók - hozzájuk képest neki még szerencsés a helyzete. Ha állandóan ezen őrlődik, az csak ront a helyzeten.

Ezzel párhuzamosan azonban a lányokkal keresni kell a kötetlen, baráti kapcsolatot. Beszélgetni velük, megkérdezni hogy vannak, kedvesnek lenni hozzájuk, stb., mindenféle cél vagy elvárás nélkül: pusztán a baráti vagy kollegiális társaságukban lenni. Ez hozzájuk szocializálja őket, ill. a lányok baráti társaságában jó eséllyel szintén lányok vannak, akik között később jobban találhat neki tetsző társat.

Az internetes társkeresőket se vesse el, amennyiben neki ezek bejönnek. Nem kell félszegnek lenni, a cicababák mellett értelmes lányok is keresnek társat. Úgy is lehet az ismerkedést segíteni, hogy csak baráti kapcsolatokat keres lányokkal, és ezekből később akár ki is alakulhat valami, ha nem, akkor pedig nincs "kötelezettség", így ezek sokkal kevésbé feszélyező kapcsolatkialakítások.

Van-e hobbija, amivel lefoglalhatja magát? Amivel el tudja engedni az állandóan ezen görcsölést? Túrázás, edzőterem, futás, foci, akármi? Jár-e baráti társaságba? Barátokkal sörözni, beszélgetni, vagy bármely közösségbe? Mindez nagyon fontos, hogy ne állandóan az aktuális problémán járjon az agya.

Az önbecsülés kapcsán: mivel elégedetlen önmagán? Jár valamit edzeni? Kéne. Próbáljon arra koncentrálni, hogy olyan férfivá alakítsa magát, ami magának tetszik, és ne az a téveszme vezérelje, hogy egyes lányoknak úgyis biztos más férfikép tetszik. Próbálja kinevelni magában azt az egészséges önképet, hogy ő legyen elégedett önmagával, s ha az valakinek nem tetszik, akkor az le van sajnálva, az keressen valaki mást. Ne másért akarjon ilyenné vagy olyanná válni, hanem önmagáért, és ha ez rendben van, akkor majd azzal is minden rendben lesz, akinek majd ez fog tetszeni.

Fentebb azt írtam, hogy az önbecsüléssel kapcsolatos érzelmekre nagyon nehéz észérvekkel hatni, de ennek ellenére ezt azért csinálni kell, máskülönben az érzelmek túlságosan felerősödnek. Ezt benne is tudatosítani kell, és ő is gyakorolja ezt.

Keresni kell a humorra, a derűre vezető alkalmakat: vígjátékok, jó sorozatok, filmek, standup comedy-k, stb. Ez látszólag ne a témába vágó dolog, de sokat jelent, amikor a napok a fenti gondokon való töprengéssel telnek.

Próbáltam pár gyakorlati tanácsot adni, de tudom, hogy ez nem könnyű. Ha a negatív érzelmek túlságosan eluralkodnak, akkor bizony előfordulhat, hogy éveken át a puszta túlélés a cél, melyekben a fentihez hasonló gyakorlatok tudnak segíteni, míg az érzelmi elnyomottság majd csökken, s az élethelyzet jobbra fordul, egyenesbe kerül.

Sok sikert, kitartást és mielőbbi boldog párkapcsolatot kívánok a fiadnak! Isten áldjon benneteket!

F/39

#4

Ha neadjisten olyan ronda, mint én, akkor tinderen sincs semmi esélye, sőt.

Én másfél évnyi tinderezés után jutottam el egyáltalán oda, hogy talizzak valakivel, de abból sem lett semmi.

21F

Na erre a kérdésre nagyon kíváncsi vagyok, mert én is nagyon hasonló srác vagyok mint az itteni nő fia

Ez az első figyeltetett kérdés aminél ezt bekapcsoltam

Nagyon kíváncsi lennék hogy a sok rosszindulatú nyomorék mégis mit tud mondani egy nőnek, aki férfi szempontból látja kétségbeejtőnek a helyzetet? Eddig jól látható hogy semmi komolyat sem.

Pont ugyanezt látom hogy nincsenek egyedülálló nők, nem lehet velük találkozni, mert nem léteznek. Ezen a tényen pedig egyetlen pszihológus sem tud segíteni.

A helyzetet teljesen reménytelennek látom (én speciel 28 évesen), teljesen kiég az ember ebben a helyzetben.

A kérdező fiának öngyilkossága nagyon valószínű végkimenetel, sajnos. Kíváncsian várom a sok nagyokos "tanácsát"

Ilyenkor bezzeg inkabb hozzá sem szólnak, mert ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni a sok incelgyűlölő. (Persze sem a kérdező fia, sem én nem vagyunk valódi incelek, de ez lényegtelen)

#8 Szerintem leírtuk. Ha nem lehet jakuzzid, akkor legjobb, ha megpróbálod értékelni, hogy van egy panellakásod, szerető családod és egészséges vagy és lehet, hogy egy-két éven belül kihoznak egy panellakásban is felfújható modellt.

A koncepció hasonló. Azt kell értékelni, amid van és nem belebetegedni abba, hogy nincs csajod. Talán szerencséd lesz és lesz főleg, ha önfejlesztesz, de amúgy meg foglald el magad olyan dolgokkal, amik örömet okoznak.

Ebben tud segíteni a pszichológus, vagy abban, hogyha amúgy lenne lehetőséged barátnőre csak nem ismered fel, akkor adjon tanácsot, hogy hogyan csináld.

9#

Ennyi erővel árulhatnál kötelet is a srácnak, vagy bármelyik incelnek, hiszen egy olyan életforma elfogadását javaslod ami egyszerűen elfogadhatatlan.

Ja és a srác ugye jár pszihológushoz, így a szokásos pszihodoki reklám sem túl nyerő tipp.

Na eddig remek tanácsok születtek

Komolyan ha erre csak ennyit tudtok mondani, mindenhová bemásolom nektek ezt a kérdést, és nem hagyok itt nektek békét amíg nem foglalkoztok vele