Egyedülállók, szerintetek miért nem találtok társat?

Nekem egész előnyös külsőm van és a kommunikációs képességeimmel is elégedett vagyok, könnyen tudok közös témát találni az emberekkel, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi és sokszor kapok olyan jellegű visszajelzést, hogy még szívesen találkoznának velem máskor is.

Ami miatt szerintem nincs párom az az, hogy elég jól elvagyok a magam kis stabil, strukturált életében és valahogy soha nem jön az a kitörő lelkesedés lány iránt, hogy én ezt annyira megszeretném változtatni, annyira hiányozna onnan. Lehet az én hibám, hogy magasra teszem a mércét vagy csak szimplán ilyen aromantikus típus vagyok, de ez a következménye.

Mert nem szeretnék gyereket és a mai világhoz képest túl magasan van nálam a léc belső értékek terén :)

28/F

A net előtti korszakban (még Krisztus előtt) újsághirdetés útján ismerkedtek. Legalább ilyen sz@r volt, vagy még sz@rabb...

N

ha az elejétől nézzük akkor sokáig a külsőm volt a problémám az önbizalmamat lerombolta teljesen, plusz 1-2 kedves ember túlzott őszintesége is, és még mindig okoz gondot a külsőm , az önbizalmam emiatt elég kevés...

aztán utóbbi 10 év alatt véget értek a baráti összejövetelek....elköltöztek,. itt ott gyerek is lett....

munkahelyen semmi lehetőség nincs, aki van annak meg gyereke van, akinek nincs annak nem kellek

a Net...az egyenesen halott a számomra, túl nagy a rosta....