Biztos jó ötlet az online sikertelen férfiaknak az életben történő csajozást javasolni?

20.-ra.

Na, megint kifogás. Nem kell PUA baromnak lenni, hogy egy tankolásnál megdícsérd a nő kocsiját, és felajánld, hogy segítesz tankolni.

Vagy megkérded, hogy felváltja e a pénzed a kávégéphez...és akkor már igyon ő is egyet.

De nem baj, jobb a nőknek, ha te nem mész a közelükbe.

23.-ra.

Menthetetlen vagy! Na cső!

#19

Ez egy bizonyos kulso alatt nem mukodik, azt azert tudni kell.

37F incel

Szerintem ott nem teljesen helytálló a gondolatmeneted, hogy nem mindenki élőben próbálkozik először. Van egy - egyre szélesebb - réteg, aki eleve online indít, azon belül is rögtön társkeresőn, nem pl. fórumokon, tematikus fb-csoportokban stb. Tehát egyből direkt, célzottan, ami erőltetett, görcsös, természetellenes.

Másrészt azt be kell látni, hogy netes társkeresésnél alap az előnyös ÉS fotogén külső. Már akkor bukó a dolog, ha csak fotogén nem vagy. Élőben viszont - némi szerencsével persze - még egy kissé előnytelen külsőt is "eladsz", az antifotogénség pedig fel sem merül mint probléma.

Szerintem nem hülyeség felvetni mint ötletet. És nem, a mai digitális világban sok pasas meg sem próbál élőben ismerkedni, mert már azt látja, hogy az emberek 70%-a online ismerkedik elsősorban... ma már 20+-os az a korosztály, ahol már a digitális világba nőttek bele a gyerekek. Nem egy olyan esetről tudok, ahol meg sem próbált az adott emberke offline ismerkedni... vagy azért, mert "akkor legalább nem a pofámba kapom a visszautasítást", vagy mert eszébe nem jutott. Pár évvel ezelőtt konkrétan privátban próbáltam segíteni egy huszonegy-két éves srácnak, akiről kiderült, hogy abból áll neki a csajozás, hogy random nőkre ráírkál Facebookon... mert alapvetően az volt a kérdése, hogy a férfiak hány évesen a legkapósabbak, és amikor a többség azt írta, hogy 30-45 között, akkor MEGKÖNNYBEBBÜLT, hogy ja, akkor azért nincs nője, mert 22-3 éves, de majd biztos cuppannak rá a nők 8 év múlva...

Az meg, hogy az összes férfi építené a szociális hálóját, közösségét ismerkedés előtt vagy gyanánt... biztos van ilyen is. De baromi sokan nem! Meg akik igen, azok között is vannak olyanok, akiknek oké, hogy van közösségük, de olyan, hogy 4-5 "gyógyegér" összeül gépezni meg fociultrák járkálnak meccsekre vagy mennek le horgászni. És nem azt mondom, hogy nőből nincs ilyen, abból is van a műkörömről csacsogós, bor mellett macskasimogatós társaság, csak ugye a kérdésben a férfiakra van minden kihegyezve.

Van, akinek igenis segítség az, ha felveti valaki, hogy élőben ismerkedjenek, és esetleg abban is segít, hogy HOGYAN. Mert főleg a mai világban, ahol változnak az elvárások, egyre kevésbé nevelik a szülők a gyerekeiket a társas viselkedésre, egyre többen a monitor mögé bújnak... sokan egyszerűen nem tudnak természetes módon viselkedni, ismerkedni, olyan módon, ami nem ilyen "bocs, hogy élek" típus, de nem is tolakodó. És igen, ez elsősorban sajnos a férfiakon fog lecsapódni, amíg még tartja magát az a közfelfogás, hogy jó, ha a férfi kezdeményez (amivel nem értek nőként sem egyet, hogy mindenképpen a férfinak kellene).

Akkor meg még vannak olyan apróságok is... hogy mennyire igényes, hogy néz ki (mit tud kihozni az "alapból"), reálisan felméri-e, hogy kinél lehet esélye, magához képest jobb / csinosabb / igényesebb nőket hajt-e (mert őszintén, ha nem egy egócsászár az illető lehengerlő dumával, offline és online sem lesz sikeres, ha ő maga ronda és igénytelen is, közben meg "Palvin Barbi minimum" külsejű nőkre hajt csak, és fintorog, ha a nőn van egy pattanás vagy 3 kiló plusz), lehet-e vele beszélgetni, nem ciki-e vele valahol megjelenni (és itt nem feltétlen azt értem, hogy tyú, 400e-s kereset az gagyi, mert a nők csak 800e-sben gondolkodnak, hanem tud-e viselkedni, alkalomhoz illően felöltözni, komolyabb témákhoz hozzászólni).