Ha férfiként külsőre magamhoz hasonló párt keresek, de nem találok az azért van, mert a nőknél más egyéb dolgokban bukom el?

Szeretném ha úgy működne a világ, hogy azért magával külsőre kb. egy szintű párt tud találni az ember relatíve hamar (max néhány hónap, vagy 1 év ismerkedés után). De látom ez nem így van, mert látok nem jóképű és/vagy kövér férfiakat is csinos nőkkel. Én viszonylag jóképű vagyok és magas, külsőre sok csajnak szoktam tetszeni a visszajelzések alapján, de az utóbbi években már kicsit idősebben harminchoz közelítve nem tudok párt találni.

Amiből hiányom van, azok szerintem a motiváció/ambíció, önbizalom és sokszor (de nem mindig) az a fajta igásló mentalitás, amilyen férfiaknak látom mindig van (maguknál is jobban kinéző) párjuk. Igásló alatt azt értem, aki látástól vakulásig dolgozik, állandóan pörög, megy, nincs semmi szabadideje. Nekem piacképes szakmám van és egészen jól keresek, de tudom nem leszek főnök, vállalkozó, nem a pénzkeresésben és az anyagi életben elért sikerekben akarok kiteljesedni. Azt érzem itt bukom el a legtöbb nő szemében, hogy bennem nem látják azt, aki megteremti majd a két kocsira, házra, hitel törlesztőrészletre, nyaralásokra valót. Nem élek most se rosszul és később sem fogok (még huszonévesen lesz bizti saját lakásom), de engem ezek az anyagi dolgok egyáltalán nem motiválnak, nem ezektől leszek boldog vagy kiteljesedett ember. Jobban szeretem a kényelmességet, hogy van szabadidőm, hogy stresszmentes és nyugis életem van. Ez lehet a baj?