Őszintén, a lányoknak mi a bajuk egy jólelkű, őszinte fiúval?

Röviden ez úgy van hogy a nők egy sztereotípiát képzelnek el, aztán mikor megkapják a bocs de nyáladzó pasit akkor már még sem tetszik nekik.

Nem férfias. Mit kezdjen egy lelkiző pasival?

Van olyan nő akinek ez kell.

#9: Mert egy súlyos és egyre növekvő társadalmi probléma és akinek nem inge, az ne vegye magára.

Azzal semmi baj nincs, ha a neked tetsző emberekkel jössz össze egészen addig, amíg ez megmarad a REALITÁSOK TALAJÁN.

De onnantól, hogy neked 100 férfiból csak 3 tetszik érdemes elgondolkodni, hogy veled van a baj. És nem akkor, ha te történetesen megtaláltad abból a 3-ból azt az 1-et, akivel boldogan éltek, míg meg nem haltok, hanem ha több a saját szenvedésed is emiatt, mintha ezt a problémádat el tudnád engedni. Férfioldalra van kiélezve, de ajánlom a Shallow Hal (Nagyon nagy Ő) című filmet. Talán dereng valami utána, hogy mire gondolunk.

Sőt, a legrosszabb, amikor már meg sem tudja mondani még saját magának sem a nő, hogy X miért nem jön be neki, tehát nem azzal jön, hogy alacsony vagy kopaszodó, hanem egyszerűen csak "nincs kémia".

Ez olyan, ami ha kevesen vannak így, akkor még kezelhető, de ha minden nő így csinál, akkor az olyan, mint mikor mindenki "csak" egy nejlonzacskót dob el.

Ráadásul pont azokkal a nőtársaitokkal is kicsesztek, akiknek így tényleg kritikán aluli férfiegyedek jutnak vagy a magány.

A kapitalizmust és az egyenlőtlenséget annyira tudja mindenki fikázni meg okoskodni, pedig pont a pénzrendszer az, ahol minden hibája ellenére nem zéró összegű játszma, mert fel lehet találni dolgokat, meg lehet hódítani új területeket...

Ellenben az adott populációban lévő ivarérett ellenkező neműek száma növekedni nem fog, maximum csökken.

És a hippisedéses mindenki dug mindenkivel meg cserélgeti az exeit dolog sem fog a végtelenségig működni, ahogy annyi prostituált sincs a földön (meg fizetőképes kereslet sem rájuk), hogy majd az ideáramló harmadik világbélieket is ki tudják szolgálni. Ráadásul minél nagyobb az igény, annál magasabb az ár is, ellenben a fizetőképesség meg annál alacsonyabb lesz.

Tehát az nem is opció, hogy a férfiak annyira kritikán aluli szinten vannak, hogy a 100-ból a 3 is sok?

Azt áruld már el nekem, ha nekem 100-ból 3 tetszik, és velem van a gond - mi lenne a megoldás?

A kémia pedig létezik sima barátságokban is. Amikor egy rugóra jár az agyunk. Soha nem értettem a sok "a barátok csak átvernek, ilyen rosszak, olyan rosszak" dolgot, mert mindig kémia szerint választottam barátokat, és ennek semmi köze a külsőhöz vagy a szexhez.

#14 Az összes férfi kritikán aluli? Nyilván! Mind az! Mindenki szembe jön az autópályán, tehát mindenki hülye.

Az nem lehet hogy szemben hajtottál fel rá?

Nem az összes. De a többség az.

De továbbra is érdekel: ha nem tetszenek, mi a megoldás?

#14: "Tehát az nem is opció, hogy a férfiak annyira kritikán aluli szinten vannak, hogy a 100-ból a 3 is sok?"

Olyan értelemben igen, hogy a mai világban jogod van anorexiásnak lenni és kövérnek látnod magad 30 kilósan. Jogod van pénzéhesnek lenni annyira, hogy még 80 milliárdos vagyonnal 70 évesen is még-még-még és már az emberi kapcsolataidtól az egészségeden át mindent feláldozol érte, mert nem bírsz lenyugodni. Ahogy ahhoz is jogod van, hogy "szabadság mindenek felett" felkiáltással elvárd az államtól és a közvetlen környezetedtől, hogy eltartsanak, egy életen át koldulj forgalmas tereken meg minden létező szociális ellátást, amire csak jogosult vagy igénybe vegyél. Sőt, ahhoz is jogod van, hogy embereket ölj, ha vállalod, hogy utána letöltöd a büntetésedet, persze csak ha elkapnak és rád tudják bizonyítani.

Szóval természetanya adott nekünk bőségesen szabad akaratot, a határ a csillagos ég.

Viszont mivel TÁRSADALOMBAN élünk, így a természet adta jogainkat elkezdtük KORLÁTOZNI a civilizáció működésének jegyében. Olyan egyszerű alapelvek mentén, mint

"élni és élni hagyni" vagy "viselkedj úgy embertársaiddal, ahogy fordítva is szeretnéd, hogy viselkedjenek veled" illetve "kerüld az öncélú erőszakot" és így tovább.

Az egyetlen baj ezekkel a jogokkal a kezdetektől fogva szerkezetileg az, hogy nincs aki betartassa és nincs aki felügyelje annak betartását (ki őrzi az őrzőket örök problémája). Talán majd a mesterséges intelligencia, de az még odébb van, főleg ha addig sikerül annyira függetlennek maradnia, hogy nem táplálnak bele előzetes ember alkotta eszméket és kulturális dolgokat, ami miatt kisiklik a működése és egy szűk kör érdekét fogja szolgálni.

"Azt áruld már el nekem, ha nekem 100-ból 3 tetszik, és velem van a gond - mi lenne a megoldás?"

Nem vagyok expert sok témában, de én afelé hajlok, hogy a média talán ha nem táplálná az emberekbe az ostobaságot újszülött koruk óta, akkor más lenne a szexuális preferencia. És mindkét nem boldogabb lenne, mert a nők se készülnének ki amiatt, hogy még szebbnek és még annál is szebbnek kell lenniük és a férfin se lenne az a nyomás, hogy bizony az alapján ítélik őt meg, hogy milyen külsejű nővel van együtt (még ha a szemében kedvesek is, a háta mögött megvan róla a vélemény, sokszor még ha ki sem mondják és igen, mások véleményére lehet sz..rni, de mivel társadalomban élünk és függünk egymástól, így ez az életed MINDEN területére kihat. És ahogy a nők is sz..rul élik meg, ha valakit csak azért léptetnek elő, mert tetszik a főnöknek és reménykedik, hogy megdughatja őt egyszer, míg Betty a csúnya lány meg 3 diplomával is csak irodai aktakukac, addig a férfi is hasonlóan éli meg, ha ő 3 diplomás mérnökként a magassága és a kopaszodása miatt csak Bettynek a csúnya lánynak vonzó (de még itt is kételkedik magában, amit nem mondhat ki, hiszen ő az erős férfi, a támasz) de talán még neki se, csak ő is ha ló nincs, szamár is jó alapon választotta őt és ezzel ugyanúgy pozícionálta a társadalomban lévő státuszát, mint mikor vezérigazgatóként egy rozoga Trabantból szállsz ki egy Maybach helyett.

És aki ezt tagadja, vagy bagatellizálja az struccpolitikát folytat. Sajnos a világban egyre inkább afelé haladunk, még ha színleg nyomjuk is a píszí-t, hogy számít a státusz. Már egyre fiatalabb korban. Régen a tizenévesek elvoltak minimális zsebpénzzel, ma már közöttük is az a menő, aki influencer és gazdagabb, mint a szülei.

Vagy aki jobb szintetikus anyagokkal szebb izomzatot növeszt meg netről beszerzett növekedési hormonokkal ogrévé fejlődik, amíg meg nem hal huszonévesen, de addig ő a császár.

Vagy aki már 18 éves kora előtt plasztikáztatja magát. Akinek a sugar daddy megveszi a várost, ha apunak nem telik rá.

És attól, hogy ez csak a jéghegy csúcsának tűnik, még nagyon sok emberben benne van ez az érzés, csak gyáva kimondani nyíltan, mert tudja, hogy nem lenne benne sikeres és akkor inkább színleg azt játssza, hogy neki mennyire az érzések számítanak, nem a pénz meg a státusz. Közben meg csak fél nem csak a kudarctól, de az esetleges sikertől is, mert nem tudná kezelni a helyzetet.

Mint az a sok rajongó meg gyűlölő, aki a világért se merne kiállni egy színpadra, mert szorongana kisebb dolgoktól is, ráadásul tudja, hogy kitartás se lenne benne annyit gyakorolni meg a bunkó menedzserek szeszélyeit elviselni és utána elfogadni, ha eltűnik a süllyesztőben (de még mindig gazdagabb, mint az átlagember), de azért a siker-része a dolognak kéne. Mint a lottó ötös, de lusta még egy szelvényt is venni.

Úgyhogy az ember már csak ilyen. Ez a legbelső sötét oldalunk. Attól, hogy tagadja valaki, még ott van. Sokszor még magas szintű buddhista főpapokban is, csak jóval kisebb mértékben és KONTROLLÁLTABBAN, nem még az ájtatos átlagemberben, aki tudomást sem vesz ilyen kérdésekről, csak fut benne az evolúciós programkód meg amit belé nevelt a környezete.

"De továbbra is érdekel: ha nem tetszenek, mi a megoldás?"

Veled már vélhetően semmi, mert nem akarsz dolgozni magadon, mert nem is vagy motivált. Ahogy a pénzsóvár ember is csak akkor kezd el dolgozni magán, ha sehogy se jön össze neki a vágyott gazdagság, ha meggazdagszik, akkor lesz..rja, mert neki jó. Ahogy a drogos is, amikor be van tépve, jó neki, amikor meg már rosszul van a cucctól, akkor késő.

Az új generációnál lenne megoldás, hogy olyan embereket állítunk példaképnek, aki társadalmilag hasznos. Mondjuk Tesla, Newton, Mozart, Beethoveen, Gandhi, teljesen mindegy, hogy tudományos vagy művészeti vonal.

Akárcsak a férfiaknak. Hosszú folyamat lenne, mint a klímaváltozás megállítása majd megfordítása, de így a jelen formában nem csak rossz irányba haladunk, de egyre inkább locsoljuk az olajat a tűzre és egyre inkább nyílik az olló a két nem között a szélsőségekkel (ultrafeminista, incel, sugar baby, pua, stb.)

Én teljesen nyitott vagyok a fejlődésre. Pont azért tudom, hogy nekem mi kell, és ne kelljen össze-vissza dugogatnom a fél várossal, hogy talán valaki hátha jó lesz.

De ha valami nem tetszik, az nem tetszik. Ez igaz férfiakra, zenére, kajára, mindenre.

#18: Mivel egyáltalán nem ismerjük egymást, felesleges is azért sarat dobálnunk egymás felé, mert te nő vagy én pedig férfi.

Te is szerintem nagyon jól tudod, hogy melyik típusú nőkre értem ezt. Akiknek soha semmi sem elég jó, ők maguk nulla önismerettel rendelkeznek, de ezt persze cáfolják, képesek akár évekig egyedül lenni, de nem békében önmagukkal, hanem szenvedve, vergődve, kínlódva, vagy épp túlkompenzálva és szingli-büszkeséges idézeteket megosztva naponta kétszer, társkeresőkön törzstagok, de igazából maguk sem tudják miért vannak fenn, mert fogalmuk sincs kit és milyen kapcsolatot keresnek.

Meg persze ott vannak a frusztráltak, akik lehetnek akár szépségkirálynő külsejűek is, a fejükbe vették, hogy ők bizony csúnyák és nekik azért nem JÁR olyan pasi, mint akármelyik másiknak tetszőleges valakinek, mert ők csúnyábbak annál.

Egyik mintapéldány az utóbbiból az itteni pálcikatestű női incel ámokfutó, aki minden kérdésnél azt bizonygatja, hogy a kövér lányok is kelendőbbek, mint ő, mert neki se melle, se segge és a feje is csúnya, de persze ezt semmivel sem támasztja alá, miközben hónapok, ha nem évek óta itt vergődik ezen az oldalon.