Mi a legnagyobb gyógyír magányra? Belezavartam magam ebbe a helyzetbe, most pedig nagyon fáj.

F/28

Változott a hozzáállásom. Különc, zárkózott, szorongós személyiség voltam, aki ennek ellenére tetszett viszonylag sok nőnek, néha még kezdeményezni is hajlandóak voltak, de én nem, mert túl válogatós voltam és féltem az elutasításoktól is, így megóvtam magam a csalódástól.

Így sajnos mindig is egyedül maradtam és ez egyre jobban zavar. De ami igazán fáj, az ami most történik. Elkezdtem nyitottabb személyiség lenni és próbálkozni, és elutasításokat kapok, amire már rágörcsölök hogy még mindig egyedül vagyok, ez valószínűleg még inkább bevonzza az elutasítást, mert egy nő ráérez, ha rágörcsölök.

Ez egy ördögi kör ami elindult nekem a lejtőn és nagyon nehezen viselem már lelkileg, minél többet próbálkozom, annál lejjebb. (nagyon sokat nem próbálkoztam még)

Pedig nem kellene sok, csak néhány pozitív visszacsatolás, egy jól működő viszony, és úgy érzem minden helyreállna. De valahogy most nem tudok elérni olyanokat, akik korábban érdeklődést mutattak (és azok igencsak jó nők voltak), pedig nem lettem rosszabb pasi.

Mit tennétek? Ha nem teszek semmit, fáj. Ha próbálkozom, még jobban fáj, mert elutasítanak. Már kezd rám törni a depresszió...