Szakítás után mi a legjobb gyógyír?

Ilyenkor alapvetően azt látom problémának, hogy a párkapcsolati dinamika fenntartásán kívül nincsenek más ambíciók.Kiléptél a komfortzónádból ami a kapcsolat volt és nincs mihez nyúlni, saját bevallásod szerint sincs hobbid sem.

Célod van?

mindig ez megy, a szokásos sztori...

Egyik verzió:

1. elhagy a párom jajj istenem mi lesz velem....

2. néhány helyen brühühü brühühü

3. olyan jó volt soha nem találok még egy ilyen embert

4. zenéket hallgatnak képeket néznek és egyik pillanatban brühühü brühühü másik pillanatban "bassz**a meg a hüle idióta"

5. most mihez kezdjek?

6. gondolatok: soha többé nem leszek szerelmes soha nem fogok így szeretni senkit

7. kezdi túllépni rajta kezd egyre kevesebbet gondolni a másikra

8. éli a mindennapjait mint előtte, munka vásárlás szórakozás kikapcsolódás

9. talál valaki mást...jééé naháát

10. beleszeret .."naháát újra szerelmes vagyok"

11. ki a f**aszt érdekel már azaz idióta

másik verzió:

1. menjünk szórakozni kirándulni kikapcsolódni, végre végeeee, jobb is így, pia sok sok pia stb.

2. megismerünk mást...hümm talán jó talán nem meglátjuk

3. vásárolunk kényeztetjük magunkat , edzőterembe járunk vagy sportolunk

4. lesz majd jobb párom is

Ergo el kell dönteni mi a f**aszt akarsz kezdeni??!! Síránkozni brühühü brühühü?? mi értelme mi fog változni?

Vagy befejezni a rinyát és elmenni kirándulni fodrász, kozmetikus szolárium, vásárlás...vagy elvégzel egy új tanfolyamot...és megismersz más embereket.

minden szakításnál ugyanaz az unalmas történet.

A szakítás olyan, mint a gyász. Meg kell siratni, el kell temetni, és talpra kell állni. De ezt csak mondani könnyű, az eszünk tudja, csak még az érzéseink nem.

A gyászfolyamat is hosszú, idő kell neki. A gyászmunka pedig nagyon nehéz, tehát ne várj szivárványt, mert bizony borult lesz még egy darabig.

vigasztaljon, nem tart örökké, még akkor sem, ha most úgy érzed. Elmúlik majd, és lassan talpra állsz.

Én betegesen belebetegedtem abba, hogy 5 évvel ezelőtt, életem első igaz szerelme ott hagyott. Talán azért sem dolgoztam fel soha, mert nagyon idiótán viselkedtem vele és bánt a mai napig, hogy miért nem tudtam jobb ember lenni és többet foglalkozni vele, normálisan.

Én vettem el a szüzességét is.

A másik ami nagyon bánt, hogy hiába volt másfél éves a kapcsolatunk, még se jelentettem neki semmit.

Az a tipikus csaj, aki azt nézi, hogy jó pasi legyél, szórakoztató és szerintem legyen pénzed is, bár fene tudja utóbbit mennyire veszi fel.

Tudom mit érzel. Én épp most kezdek "ki lábalni" a 6 éves kapcsolatomból..miközben ő már réges rég túl van rajtam.. (rajtunk ! ) :/ Eleinte sokat agyaltam, rágódtam és hibáztattam magamat.. mire teljesen át tudtam látni a helyzetet és elfogadni hogy ő már nem ugyan az az ember aki volt és mennyire be idealizáltam őt (holott az utolsó fél évben már javában át vert , és hazudott nekem) ..

Adj időt magadnak, pörgesd végig az utolsó hónapokat. Rá fogsz jönni hogy ugyan sok mindent elcseszhettél, de egy kapcsolathoz két ember kell! És javában nem tett hozzá semmit sem hogy ez a folyamat, kifejlet visszaforditható legyen. Különben most nem állna fenn ez a helyzet.!!

Ne hagyd hogy mások megmondják neked mi a jó, és belekényszeritsenek vmibe ha nem szeretnéd. Gyászolj addig ameddig neked jól esik.

Csinálj ujj dolgokat. Lépj ki a komfortzónadból!

Tanulj meg főzni.

Olvass könyveket.

Nézz vigjatekot!

Vegyél új ruhákat hogy jól érezd magad a bőrödben.

Nem szerettél sportolni? Kezdj hozzá ( segit levezetni a feszültséget)

Menj el pl: futni!

Rajzolj..

vagy bármi más amit eddig nem tettél meg vagy nem mertél!