A hatalmas elvárások miatti stressz miatt hány férfi lett inkább homoszexuális az országban?

Sajna én nőként nem lettem lezbikus. Bakker...

Mennyivel könnyebb dolgom lenne. Na mindegy. Késő bánat.

Nyugodtan lehet lepontozni: Ismerek olyat, aki igen. De ez mindössze egy (azaz 1) ember a sokezerből. Viszont! Az elvárások szerint történő élés egy baromi nagy illúzió. Te is mondhatsz bármikor olyat, hogy felállsz az asztaltól, és keresel olyat akiVEL tudsz tervezni.

Igen (ittjönacomingout), még régesrégen én is önigazolást kerestem a mindenféle baromságra, ami az agyamban létezett (úgy férfi-nő viszony, mint akármi más kapcsán). Aztán végül megtanultam elfogadni magamat annak, aki vagyok (egy nem konvencionális kinézetű drabális baromnak). Nem tetszem valakinek? Ki nem sz*rj* le?! Nem szeretheti mindenki ugyanazt - na akkor tényleg bajban lennénk: ki pro, ki kontra. De kérdező! Ha csak ezt a gondolkodást elsajátítod, akkor hidd el, megváltozik a kisugárzásod, magabiztosabb leszel. És így tuti biztos találsz valakit, aki az ELÉRHETŐ legjobb. És az pont nem megoldás, hogy naaaagy mártírarccal "megb*zulunk".

Én ismerek homoszexuálist és, hát átlagos kinézete ellenére olyan élete van, mint egy nőnek. 1000 ismerős a facebook -on, csaj ismerősei hívják mindenhova bulikba stb. Az egyetem után jöhetett is a nyugati fizetés nyugati cégnél.

Az biztos, hogy homoszexuálisnak lenni ma egy aranybánya.