Középkorúak (35+ évesen), aki még szingli, gyerektelen. Hogy viszonyultok ahhoz, hogy a legtöbb ismerősötök már stabil kapcsolatban él, esetleg házas, vagy már el is vált, legtöbb esetben ott a gyerek is, nektek pedig még az sincs. Milyen érzés ez?

"a legtöbb ismerősötök már stabil kapcsolatban él, esetleg házas, vagy már el is vált"

Nekem mondjuk nem. A legtöbb ismerősömnek senkije nincs, najó pár válás tényleg volt. Tényleg jó lenne sírni, hogy de rossz nekem mert egyedül vagyok, de sajnos nem vagyok egyedül az egyedüllétben. Mondjuk a kedvencem tényleg az volt, amikor a munkatársaimmal együtt sóhajtoztunk nagyokat, lányok-fiúk vegyesen, hogy mennyire egyedül vagyunk.....:DDDDDD

Én nem mászok bele senki magánéletébe és nem is szoktam a más életével foglalkozni. Stabil kapcsolatos ismerősöm egy sincs. Elvált mindenki más.

Na most az hogy Ö, meg Ö bizonyos döntéseket meghoz aminek bizonyos hátrányai vannak. Mondjuk akár a gyerekkel való vesződés...

Na most ahogy Pilatus már anno mondta. Én mosom kezeimet. Ők meghoztak egy döntést aminek lett egy, vagy egy rakás más következménye.

Az én életem meg úgy lett szándékosan alakítva hogy én a gyerekezést konkrétan ignoráltam.

Bocsásson meg az ég, SBO-n dolgozom most hajnalba is megyek vissza.

X számú beteg ellátása közben nincs időm arra, hogy még egy plusz egyeik emberrel foglalkozzak gyerekkel meg még annyira sem.

Továbbá vannak magánjellegű dolgaim amikhez senkinek semmi köze. Én kérdek elnézést. És szeretném ha ezek továbbra is fennállnának zavartalanul.

Nem azért forgatom beléjük a pénzt hogy végül ne legyen belelők semmi hasznom.

Én úgy élek ahogy nekem jó, más meg máshogy.

Ki igy ki úgy. Döntések és következmények.