Középkorúak (35+ évesen), aki még szingli, gyerektelen. Hogy viszonyultok ahhoz, hogy a legtöbb ismerősötök már stabil kapcsolatban él, esetleg házas, vagy már el is vált, legtöbb esetben ott a gyerek is, nektek pedig még az sincs. Milyen érzés ez?

Mindkettőnek vannak előnyei is, meg hátrányai is. Az ember néha magányos, néha meg örül, azt csinál, amit akar.

Pl. nekem szokásom, hogy 2-3 részletben alszom. Egy hagyományos családban, vagy akár együttélős kapcsolatban nehezen tolerálnák, ha pl. felkelek hajnali 1-kor, majd visszafekszem reggel 9-kor, majd megint felkelek 11-kor.

Persze a dolog itt nem arról szól, hogy ez egy iszonyú fontos, feladhatatlan szokás lenne, csak egy fura megnyilvánulása annak, hogy az ember rugalmas, és 100%-ban rendelkezik a szabadidejével. Az érték itt a rugalmasság, nem a fura szokások.

A legtöbb ismerősöm már elvált, vagy romokban a házassága. Ehhez jön hozzá közös vagyon, adósság, gyerekek általi kényszerhelyzet.

Szóval úgy vagyok vele: sajnálom, hogy az én életem nem úgy alakult ahogy terveztem, de lehetne sokkal rosszabb is.

Néha frusztráló. De egyáltalán nem olyan idilli és csupa boldogság a családi élet. Tele vannak ők is nehézségekkel, problémákkal. Nem szabad hinni a Facebook profiloknak, ahol úgy néz ki, mintha rajtad kívül mindenkinek tökéletes élete lenne. Az csak egy kirakat.

Nekik a család van meg, nekem viszont valami más, ami még annál is nagyobb boldogságot ad. Nem arra kell koncentrálni, ami nincs, hanem hálásnak lenni azért, ami van.

33N vagyok

Rossz :( kellemetlen kicsit kirekesztett is lettem emiatt ami bánt .