Nem igazságtalan az hogy évek óta szeretnék barátnőt de csak elutasítást kapok. Sok fiú meg egymás után kapja a lányokat és sosincs egyedül?

Nem az. Nyilván oka van annak, hogy egy lány sem találja meg veled a közös hangot.

Az meg, hogy nagyon akarunk valamit nem indok arra, hogy legyen is.

Ne akarj mániákusan dolgokat. És miből gondolod, hogy nekik van? Vagy ha van, akkor boldogok.

Ami külsőre úgy látszik, hogy idilli az nem biztos, hogy legbelül úgy van.

Egyébként lehet sovány vigasz, de több olyan ismerősöm volt, akinek volt társa, de nem voltak boldogok, viszont inkább kapcsolatban voltak, csak azért hogy ne legyenek egyedül.

Szerintem, legalábbis saját vélemény, de én nem tartom ezt egészséges dolognak.

Bár kicsit eltértem a kérdéstől, de amit tudok mondani, hogy akkor lehet nem ártana más dolgokkal próbálkozni, vagy valamit kitalálni, hogy ne utasítsanak vissza.

Az viszont nem jó, ha erre így rá vagy feszülve.

Nem igazságtalan, hogy az afrikai gyerekeknek nincs lehetőségük tanulni, egészségesen élni?

Hogy sok leukémiás gyerek nem éli meg a felnőttkort?

Hogy a romák többségének esélye nincs egyetemre járni és ezt a születésükkor majdnem biztosan tudjuk?

Hogy sokan elvált szülők gyerekeiként nőnek fel bántalmazott módon, mìg mások egészséges családokban?

Hogy sok helyen a nők, négerek, romák nem tanulhatnak tovább?

Hogy kínában egy lakás árát kell odaadnod a lány szüleinek (az lesz a nyugdíjuk) bizonyos területeken, hogy elvehesd a lányukat.

Szerintem igazságtalan, de neked attól jobb lesz?

Nem igazságtalan, hogy az idegenlegió tábornoka akarok lenni, de nem jönnek házhoz a kinevezésemmel?

(Segítek: nem.)