Visszahúzódó, csöndes lányok, nektek milyen a tökéletes pasi, mik a legfontosabb tulajdonságok?

Nincs erre általános szabály.

Én olyan vagyok, de mindig az volt a tökéletes akiért épp odavoltam, és tök eltérő férfiak voltak mind külsőleg mind belsőleg.

Érzelmi intelligencia!!!

Ezen a ponton nagyon kevés dolog érdekel azon kívül, hogy a férfi korrekt legyen, tudja hogy hogy kell ésszel, és nem érzelmi reakciókal hozzáállni másokhoz, és képes legyen kommunikálni. Meglepően sok emberben nincs meg ez, szóval ez számomra még csak nem is alap.

A másik pedig, hogy ne legyen visszahúzódó, introvertált.

Hiszek abban, hogy ha valamilyen szempontból extrém valaki, akkor a legjobb, ha azt a tulajdonságát kiegyensúlyozza a társa.

Szóval ha nekem nincs lelki erőm programokat szervezni, meg másokkal kommunikálni, akkor attól még a páromnak fontosak ezek a dolgok, így noszogat, hogy vegyek részt bennük.

Szerintem a legrosszabb amit a visszahúzódó emberekkel lehet tenni, hogy megrősítik őket abban, hogy a 4 fal között teljesen normális leélni egy életet. Igaz, hogy ez a legkönnyebb, és rövid távon a legédesebb, de a legszebb emlékeim olyan helyekről vannak, ahova elcibáltak, és olyan emberek is részesei, akikkel nem akartam beszélni.

Kölcsönös szexuális vonzalom alap! Sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen nőnek ez nem kellhet, örüljön neki, hogy egyáltalán összejön vele - a "kukával" ugye... - valaki.

Minden mást illetően én a hasonlóságra szavazok. Szeresse és "gyakorolja" is sokat a csendet, de ha ez nem is megy, legalább tolerálja, hogy nekem igen. Ne rángasson sehová, ha annyira menne, menjen pl. haverokkal, és emiatt se elégedetlenkedjen. Úgy általában se legyen ez a kritikus, soha semmi nem elég jó, még a sz@r sem elég büdös, b@szogatós, belepofázós típus. Inkább lassú, "lusta" legyen, ne pörögjön, ne zsizsegjen, hallani sem szeretnék semmiféle mostazonnalderögtön sürgetésről. Ilyesmi.

#3 Az introvertáltság nem jelent egyet a bezárkózottsággal. A bezárkózottsággal nem egészséges, akkor sem, ha arra vágysz. Egy idő után azt veszed észre hogy elvesztetted az éveidet, mert könyvekben, filmeken, játékokon meg a neten keresztül nem lehet megtapasztalni az életet.

Gondolj erre úgy, mint arra, hogy valaki kifejezetten édesszájú, másvalaki pedig szeret változatosan, egészségesen enni.

Az édesszájút vonzza, hogy folyton sütit egyen minden étkezésre, ami nem jó, akkor sem, ha az ízlése ezt diktálja. Jó, ha van mellette valaki, aki bemutatja neki, hogy milyen finomak tudnak lenni a zöldséges ételek. De ettől persze még az édesszájúnak ezerszer jobban esik megenni egy csokit néha.

Sajnos vagy sem, közösségi lények vagyunk mindannyian, ha akarjuk, ha nem, így mindenki számára az a legjobb, ha jövünk, megyünk.

És persze ismerősökkel is jó jönni, menni (bár felmerül a kérdés:hogy szerzel egyáltalán ismerősöket, ha zárt ajtók mögött élsz?) de mi értelme úgy egy párkapcsolatnak, ha nem osztoztok élményeken?

Legyen bújós meg csendes.

És természetesen szeressen nagyon.

Előny ha szélesvállú és szőrös, de nem feltétel.

6-os

Nem egyenlő, de ha menni akarsz miért nem mész? Miért kell ahhoz egy extrovertált pasi, hogy elindulj? Ha pedig nem kell, akkor nem tudom miért úgy van "előadva", hogy majd ő kihúz abból, hogy nem akarsz menni meg nincs kedved. Ha van kedved akkor úgyis foglalkozol vele, ha meg nincs akkor szarsz bele.

Nekem ezek a "noszogat" meg "ő majd elintézi" dolgok olyanok mintha egy gyereknek intézné el valaki és baromira nem felnőtt emberhez illik az ilyen. Én egy gyereket nem noszogatnák, nem még egy felnőtt nőt. Számomra az egész leírás olyan volt a 2-es esetében mint egy "romantikus képzelgés" ahol majd a másik megoldja a dolgokat.

"Egy idő után azt veszed észre hogy elvesztetted az éveidet, mert könyvekben, filmeken, játékokon meg a neten keresztül nem lehet megtapasztalni az életet."

Ez pedig nagyon nagyon marketing szagú. Mit kellene megtapasztalni ezek által? Mármint, hogy megnézel egy várat, elmész a nem tudom melyik színházba, elmentek kávézni a nem tudom melyik kávézóba. Kávéztam már 1-2 helyen, voltam színházban és láttam már 1-2 romos várat, de baromira mély nyomot egyik se hagyott bennem. Többre értékelek egy intellektuális beszélgetést, mint ezeket a hülyeségeket amik max a pénzt zabálják és igen 1-2 bulikában is voltam anno és baromira nem hiányzik sem a közeg, sem a másnaposság, sem a pia. Fárasztósabb/tempósabb dologra meg kevés embert lehet rávenni akivel nem haveri viszonyban vagy. Mondjuk azt mondod, hogy sétáljatok le bp-ről a Balatonra csak úgy vagy hétvégén kajakkal nyomjatok le mondjuk 60-80 km-ert.

Azért programok alatt nem ilyen komolyabb teljesítményt igénylő dolgokra gondolsz szerintem.

Szerintem pedig ez az élet és nem az, hogy elmész és csinálsz fotót ugyan arról amiről csak aznap előtted 56 ember csinált képet vagy elmész bulikázni a haverokkal és esetleg lesz valami "grátisz".

#9 Miert érzem úgy, hogy fogalmad sincs, hogy milyen érzés kapcsolatban lenni másokkal?

Úgy kell elmagyarazni mindent, mint egy kisgyereknek.

A helyzet az, hogy megyek, amikor tudok. Sok év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mennem kell, mert NEM akarok depressziós, szorongó lenni. Ismertem olyan embereket, amilyen én is voltam - kivétel nélkül egy sem volt boldog, kiegyensúlyozott, sőt, társaságban szinte mindig küszködött. Rendszeresen olvasok a neten is remetéktől kérdéseket, eszmefuttatásokat, és szinte mindig ráismerek a mélypontomra bennük.

Még a te írásodban is láttam ismerős dolgokat. Pl meggyőzöd magad arról hogy sosem tudnál azonosulni azzal, amit írok, hiszen "jaj, hát te biztos nem olyan dolgokról beszélsz, amik személy szerint engem érdekelnek. Azok az elfoglaltságok, amikről te beszélsz biztos üresek és felszínesek (bár nem is mondtál semmi konkrétumot, szóval csak sztereotipiák alapján tudok általánosítani) ezek pedig nem érdekelnek."

Azt hiszed, hogy egy "kimozdulás" arról szól, hogy elmész bulikázni, és csinálsz egy ugyanolyan fotót, mint a többi zombi, vagy hogy vagy elmész helyekre, és jól érzed magad, VAGY mélyeket beszélgetsz - a kettőre egyszerre nincs lehetőség.

Megalapozottnak érzem az álláspontomat: ki KELL mozdulni, ha nem akarsz hosszú távon megőrülni. (Pláne hogy talán az emeli meg legjobban a demenciára való hajlamot, ha ingerszegénx életet élsz. Demensen meg hogy fogsz mélyeket beszélgetni a pároddal?)

Ha megtanulja valaki jól érezni magát emberekkel, akkor sosem vágyna arra, hogy megint remete legyen. De csak úgy tudod megtanulni, ha sokat kísérletezel, aztán amikor már tudod mi kell neked, akkor keresel olyan embereket köréd, akik osztoznak a vágyaidban. Ez pedig óriási meló, pláne olyan introvertáltként, aki egyszer már hagyta magát lecsúszni.

A remete lét önmagában sosem kielégítő. Soha. Azt akarom, hogy a párommal legyünk egy nevezőn ezzel kapcsolatban, erre pedig úgy van a legnagyobb esélyem, ha a férfi extrovertált.

Az introvertáltaknál nagyon ritka, hogy egyezzen a hozzáállásunk, az ingergazdag élet, és a mentális jólét összefüggéséről, így pedig mi értelme van egy kapcsolatnak?