Van itt más olyan ember is, aki, mar nem fiatal (pl 33 eves vagy elmult, en:36) mellett elszaladt az èlet ès egyaltalan nem jó ertelemben vève?

Onnantól, hogy az ember bekerül a mókuskerékbe, elszalad az élet.

Nemrég olvastam egy tanulmányt, hogy az időérzékelésnek köze van a változatos élethez. Ha egybefolyik minden a monotonitás miatt, akkor az időérzékelésünk szerint repülnek az évek. Ellenben tegyük fel egy egyhetes vakáció során is repül az idő, ha az ember jól érzi magát, viszont abba az időintervallumba esetlegesen besűrített új élmények miatt visszagondolva már lassabban eltelt időnek tűnik.

Én pont így érzem ,pedig igazából még "fiatal" vagyok, 27 éves.

De valahogy totál kilátástalannak tűnik minden, nem tudom mit kezdjek magammal, minek lenne értelme. Valahogy semminek nem látszik igazán a lényege.

27 éves koromra a külsőm erősen leromlott, eléggé megkopaszodtam, vékony is vagyok, mondjuk legalább nem alacsony (180cm).

Van egy semmit érő diplomám, de igazából nem értek semmihez, nincs konkrét szakmám, amit lehetne hasznosítani. Vidéken élek, szülőkkel, akiktől örököltem egy lakást, de elköltözni nem akarok, mert nincs kivel, egyedül meg SZERINTEM baromság. Ráadásul 4 éve dolgozom egy fos cégnek, a fizetés extrém pocsék, abszolút nem becsülnek meg (4 év után érte el a fizum minden bónusszal, pótlékkal együtt a nettó 200-at, de ez sem minden hónapban van meg). Emiatt is maradtam inkább otthon és adom ki albérletbe a lakást. Anyámék nem bánják, így legalább értelmezhetőbb bevételem van. Elköltözni nem nagyon tudnék, már itt is egy átlagos albérlet 70-80 ezer a fizetések meg mindenhol a béka segge alatt. BP-en lehet jól keresni, de csak ha piacképes szakmád / nagyon jó szaktudásod/ nagyon jó kapcsolataid vannak. Nekem egyik sincs, ráadásul ott is egy átlag albérlet legalább 100-150 ezer ft. Szóval kéne úgy nettó 450-500 ezres fizetés ami esélytelen. Tudom a gyakoris álomvilágban mindenki ennek a többszörösét keresni, de az a helyzet, hogy itt komolyabb pozíciók esetén is a nettó 250-300-nál már húzzák a munkáltatók a szájukat.

Sajnos a környéken normális munka sincs, csak 3 műszakos gyári operátori, sori meló, ami azért kicsit megalázó lenne, ráadásul anyagilag sem járnék feltétlenül jobban.

Szóval marad a laza, faßlengetős meló, de kevés pénzért.

Elkezdtem csinálni egy új szakmát, egyetemen, de sajnos a cég ahol dolgozom abszolút nem támogatott ebben ,pedig a profiljába vág elég rendesen. Online oktatáskor még csak-csak elment a dolog, de ha be kell járnom órára, vagy vizsgázni nem maradt volna szabim egyikre sem. Ráadásul az alapok (középsuli) sem igazán vannak meg hozzá, levelezőn így meg marha nehéz csinálni. Szóval inkább abbahagytam.

Párkapcsolatom évek óta nincs, a külsöm és a szar anyagi helyzet miatt szerintem nem is lesz, ráadásul már a mentális állapotomra is rányomja mindez a bélyegét, úgyhogy ismerkednem is marha nehéz.

Pedig azt hiszem ha lenne valakim könnyebben lépnék tovább, könnyebb lenne akár elköltözni, új szakmát tanulni, normális munkát keresni.

Úgyhogy nem tudom igazából mit csináljak, úgy érzem évek óta csak dagonyázok a langyos szarban, ami kényelmes, de sehova nem vezet hosszú távon, az évek viszont extrém gyorsan telnek.

MOndjuk se motivációm, se kedvem nincs igazán semmihez.

Szóval összefoglalva:

szar külső,

szar személyiség - mentális problémák

0 karrier

0 szakma, vagy releváns végzettség

0 vagyon

0 moticávió az élethez

nagyjából ez jellemez...