Férfinek gazdagságért cserébe mit "van joga" elvárni nőtől párkapcsolatban?

Hmm... Érdekes kérdés.

Ha 10 embert megkérdezel arról, hogy mi a fontosabb: a család, vagy a vagyon, 9 nagy valószínűséggel azt fogja mondani, hogy a család.

Ha megkerdezel 100 embert, 99 szintén ezt mondja.

Ha megkérdezel 1000 embert, 900 megint csak ezt mondja.

Ebből sztem kiindulhat egy érdekes filozofálgatás.

Ebben az esetben csak a férfi hozza a házhoz a pénzt, a nő pedig a gyereket, és ezzel együtt a családot.

Még az átlagkeresetű háztartásokban is többletfeladatokat csinál a nő otthon, a biológiából adódóan pedig szülni kizárólag a nő tud. Szintén biológia miatt a kisbabájukról is főleg a nő gondoskodik (szoptatás) és lássuk be - később is az anyáé a gyereknevelés oroszlán része.

A nő teremti az otthont, és a családot.

Mint már megbeszéltünk, a család fontosabb a pénznél (az örökösen egyedül lévő férfiak hajlamosabbak depresszióra, szenvedélybetegségekre, és korábban is halnak, szóval tényleg higgyünk abban hogy a család a fontosabb).

Márpedig ha a nő adja azt, ami fontosabb az életben, akkor mégis mire fel kér a férfi még többet?

Ha tényleg aszerint akarnánk élni, hogy a pár azon tagja, aki többet ad a kapcsolatba a végsőkig kizsákmányolja a masikat, akkor jogosabbnak érezném, hogy annak legyen joga kizsákmányolni a társát, aki TÉNYLEGES értéket tud letenni az asztalra.

A pénzével egy férfi még ugyanúgy leélheti az életér üresen, és elsorvadhat a magánytól, szóval tényleg akkora ütőkártya lenne ez? Tényleg ér bármit is?

Ugyan. Butaság arról fantáziálni, hogy mikor lenne jogod kihasználni egy nőt.

Ezt neked is érezned kéne, hiszen végső soron te sem azért fantáziálsz a nagy vagyonról, mert a pénz önmagában olyan jó dolog lenne, hanem azt hiszed, hogy ezzel meg tudod venni egy nőtől azt, amit csak egy nő tud nyújtani.

#22: "Ha megkérdezel 1000 embert, 900 megint csak ezt mondja."

Ugyanezt eljátszhattad Istennel a középkorban. Jelenleg a család tölti be ezt a szerepet az embereknél. De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne másképp boldogan, esetleg még boldogabban élni.

"(az örökösen egyedül lévő férfiak hajlamosabbak depresszióra, szenvedélybetegségekre, és korábban is halnak, szóval tényleg higgyünk abban hogy a család a fontosabb).

Márpedig ha a nő adja azt, ami fontosabb az életben, akkor mégis mire fel kér a férfi még többet?"

Az örökösen egyedül lévő férfiak sem egy homogén massza, van, aki azért problémázik, mert nem jut neki modellalkatú álomnő, van, aki azért, mert egyik nő sem úgy főz, mint anyuci és a nutellás kenyeret sem úgy keni, a következő azért, mert neki TÉNYLEG nem jutna senki, csak a kritikán aluli kategória és olyan is van, aki a kritikán aluli kategóriával is megelégedne és esetleg még baj sincs vele, legalábbis olyan, amiért ne passzolna össze valakivel, csak éppen rossz helyen lakik, rosszul próbálkozik vagy egyáltalán nem próbálkozik.

De ezt így kijelenteni, hogy a férfiak végcélja a család, kicsit meredek, figyelembe véve, hogy még a tényleg családbarát, gyereket és házasságot akaró férfi is néha félrenézeget. Hogy megtörténik-e konkrét megcsalás vagy csak "gondolatbűn" az már részletkérdés. A gondolat megfogant.

A legboldogabb férfiak egyébként meg Hugh Hefner meg John McAffee életet élő emberek voltak. Esetleg még Bob Marley.

Tehát a lényege nem a család, hanem BŐSÉG A NŐKBŐL.

Vagy ott volt Dzsingiz Kán, aki egy csomó nőt teherbe ejtett.

"akkor jogosabbnak érezném, hogy annak legyen joga kizsákmányolni a társát, aki TÉNYLEGES értéket tud letenni az asztalra."

Kinek mi számít értéknek... A szaporodás önmagában nem érték. Főleg a mai, túlnépesedett, pusztuló világban.

Lásd újra: Dzsingiz kán. Kb. ugyanazt csinálta, mint a cigányok, csak szofisztikáltabb módszerekkel.

A család is önmagában öncélú és az OKA a lényeg, amiért valaki családot alapít.

Ha azért, mert "élet rendje", akkor egy birka.

Ha azért, mert becsúszik, akkor óvatlan birka.

Ha azért, mert anya már babázni akar, akkor akaratgyenge, ráadásul egy idegen még meg nem született életet tesz kockára.

Ha azért, mert kitagadják az örökségből, akkor gyáva.

Ha azért, mert érzi a kort és át akarja passzolni a stafétát a fiatalabbnak, akkor elvtelen gyáva.

Ha a másikat akarja magához láncolni, akkor szintén gyáva, buta és mellé gerinctelen is.

Ha simán csak cukinak tartja a barátok, rokonok babáját és akar egyet otthonra, akkor ostoba idióta és nem fogja fel, hogy 0-24-ben nem ugyanaz, mint heti 2-3 órát.

Ha pedig meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak és körülötte már mindenki biológiai órázik, akkor szintén akaratgyenge, mellette meg még konzumidióta is. Az ilyenek vesznek hitelre iPhonet meg nyaralnak azért, hogy jó sok fotót tölthessenek fel Facebookra, hogy megmutathassák a környezetüknek, hogy ők milyen menők.

Végül, ha egóból csinálja, hogy az övé különb lesz, valójában pedig az mozgatja, hogy amit ő nem tudott megtenni, vagy amihez gyáva volt, azt majd a gyereken keresztül megvalósítja.

Ezzel szemben két elfogadható érvet tudok a családalapítás mellett, ebből pedig az egyik jelenleg túlnépesedés miatt hatályon kívülre helyeződött (és nem, ne hozzuk fel a rasszista fogyamagyar dolgokat, előbb tegyük helyre azt a s..zrt, amit ugyan közvetlenül nem mi, hanem a nagyhatalmak okoztak, de mi is bőven haszonélvezői voltunk, érjük el, hogy a harmadik világban álljon be az egyensúly és utána lehet foglalkozni azzal, hogy szaporodjunk. Ha társadalmi szemmel nézzük, az egyén feláldozható hangya, nem ér idevenni Kovács Pisti jogait. Kovács Pisti járulékos veszteség és nem akkor teszi a legtöbbet, ha csinál 3 szittyamagyart, hanem ha azt az időt, pénzt és energiát a harmadik világban lévő túlnépesedés megfékezésére fordítja.

A másik érv, ha mintagyerekként neveled fel, olyasmi neveltetéssel, mint a Polgár lányokat. Bár itt is felmerülnek etikai kérdések, de még mindig inkább a kollektív társadalmi hasznosság irányába legyél g...ci az egyénnel (akit ráadásul te "teremtettél"), mint fordítva, önző módon csak annyira akarod nevelgetni "tisztesség" meg "becsület" szavakat vastagon bekeretezve, hogy ne legyen ostoba és ne herdálja el a családi mikrovagyont, amit összehordtatok, meg hogy esetleg vésztartalék nyugdíjalapnak ott legyen, ha öregkorodra lerokkansz, lebetegszel, ő meg akkor éli virágkorát karrier, pénz meg minden egyéb.

És nekem hazudhat bárki, le is pontozhat, de de önmagának sajnos nem.

"A pénzével egy férfi még ugyanúgy leélheti az életér üresen, és elsorvadhat a magánytól, szóval tényleg akkora ütőkártya lenne ez? Tényleg ér bármit is?"

A pénz lehetőséget teremt és kapukat nyit meg, csak megfelelően kell használni.

De a fent említett gyerekvállalási opciókba szerinted így vagy úgy, de nem fásul bele vagy hasonul meg benne az ember?

Lehet, hogy te most boldog apukákat látsz, mert a Fidesz ezt nyomja, mint családbarát kormány, de attól még, hogy a parkban vagy a Balatonparton (hiszen nyár van) nevetgélnek és látszólag boldogok, attól még nem biztos, hogy cserélnél az egész életükkel.

"hanem azt hiszed, hogy ezzel meg tudod venni egy nőtől azt, amit csak egy nő tud nyújtani."

A pénz egy csereeszköz. Mindenki bármit meg tud venni, mindennek van ára, csak van, amit nem éri meg megvenni.

A milliárdos meg tudja venni a kétkezi, szaktudást nem igénylő, veszélyes, egészségre káros, stb. munkaerőt.

Őszinte érzelmeket EGYELŐRE nem lehet venni, - ezért is van neki csillagászati ára, minthogy hiába tudunk előállítani ipari gyémántot, nem olyan, mint az eredeti, vagy hiába tudjuk lemásolni a Mona Lisát, az sem eredeti.

De ha valaha valaki lehetővé teszi a technológiát, hiszen csak idő kérdése... Az embereket a marketinggel így is egyre ügyesebben lehet manipulálni. Szerinted a szegény vagy a gazdag fogja tudni előbb megfizetni?

"A legboldogabb férfiak egyébként meg Hugh Hefner meg John McAffee életet élő emberek voltak."

Ezt honnan tudod? Azt tökre adom, hogy TÉGED ez az élet tenne boldoggá, de honnan tudod, hogy ők a legboldogabbak?

#26

Nem hiszem, hogy fidesz propagamdának lehetne hívni azt, amiről ezernyi tanulmány van a világ minden pontjáról. Tessék, itt egy cikk arról, jogy rövidebb az élete az egyedülálló ferfinak:

[link]

A gazdagság és boldogság korrelációja pedig érdekes.

A mélyszegénységségben élőkhöz képest átlagban boldogabbak az átlagkeresetűek, akik megengedettnél maguknak dolgokat, de ez a boldogságszint nem megy feljebb akkor, ha atlagon felül kezdesz keresni, és sikerül felhalmoznod némi vagyont. A boldogságszint akkor emelkedik legközelebb, ha valaki őrülten gazdag lesz. Ha belép a tényleges elit szintjére.

Amint ki tudod elégíteni az alapvető létszükségleteidet úgy, hogy ne keljen aggódnod miattuk, akkor legközelebb csak az javít drasztikusan az életeden, ha mocskosul gazdag vagy, és gyakorlatilag azt teszel, amit csak akarsz.

Amiben van irónia, ezt aláírom. Mindenki azt hiszi, hogy a boldogsága attól függ, hogy előléptetik-e, és kap-e havonta extra 100ezreket, de igazából ennek nincs befolyása az életminőségre.

A meg keresett pénzzel kapcsolatban pedig a kisfiús, érzelmileg éretlen agyatokban összekeveredik az ok, és az okozat.

A társadalom, és a pénzkeresés KIZÁRÓLAG azért jöttek létre, hogy minél hatékonyabban tudják az emberek fenntartási a családjukat, és segíteni a közösségüket, védelmet biztosítsanak nekik, hogy ne kelljen szükölködniük semmiben, erre ezt sikerült idővel teljesen kiforgatnotok, és elcsúfítanotok.

Amit te, meg kérdező képviseltek, az nem érző emberhez illő gondolat, hanem egy állathoz illő gondolat.

A ti meglátásotok szerint az eszköz, ami arra lett teremtve, hogy biztonságot nyújtson a családunknak, és közösségünknek igazából arra való, hogy ki tudjátok zsákmányolni a hozzátok közel állókat. Hogy hatalmad legyen felettük, hogy téged szolgáljanak, a szar kis csicskáid legyenek. Érted, hogy mekkora paradoxon ez?

Undorítónak találom ezt az egész párbeszédet. Aki azt próbálja kisakkozni, hogy hogy használhat ki embereket, az sosem lesz boldog. Akár megvan a pénze ahhoz, hogy érzelmi parazita legyen, akár csak álmodik róla.

#27: "Ezt honnan tudod? Azt tökre adom, hogy TÉGED ez az élet tenne boldoggá, de honnan tudod, hogy ők a legboldogabbak?"

Ezt a labdát nem tudom visszaütni. A boldogság olyannyira szubjektív fogalom, hogy ha objektív szempontok, pusztán a neuronok tüzelése alapján állapítjuk meg, simán elképzelhető, hogy egy elmegyógyintézet állandó lakója, aki Napóleonnak képzeli magát vagy épp egy gazdag drogos, akinek haláláig mindig van pénze drogokra boldogabb életet él, mint akár Elon Musk vagy Gandhi vagy Terézanya.

Úgyhogy igen, engem az ilyen nőket dugó playboy élet tenne boldoggá sok pénzzel és szabadsággal, mert az életet már tizenéves koromban sem értettem, azóta meg nem jutottam közelebb a felismeréshez, csak arra érzek késztetést, hogy ilyen életet éljek, mint az említettek, csak azóta ütközöm folyamatosan falakba, történetesen, hogy nincs elég pénzem, hogy megvalósítsam.

És tüzet sem úgy rakunk, hogy meggyújtjuk az 1-2 szál gyufánkat még az előtt, hogy megágyaztunk volna újságpapírral, gallyakkal, illetve nagyobb farönkökkel.

Kis pénzzel csinálni ezt az élet apró élvezete dolgot valahogy nem adja és nem adta sosem, még fiatalon sem.

#28: "Amint ki tudod elégíteni az alapvető létszükségleteidet úgy, hogy ne keljen aggódnod miattuk, akkor legközelebb csak az javít drasztikusan az életeden, ha mocskosul gazdag vagy, és gyakorlatilag azt teszel, amit csak akarsz."

Erre szoktam mondani, hogy teljesen mindegy, hogy egy lépcsőfokot 1 vagy 50 vagy 99%-ban teszel meg, ott maradsz a szinteden, csak a talpadat üti meg jobban a gravitáció. Akkor érdemes ellendíteni a lábad, amikor már ténylegesen szintet tudsz lépni.

Ez a szint pedig függ az aktuális piaci áraktól (hiába akarsz te digitális nomád ökohippi lenni, ha egy Fjallraven Kanen hátizsák drágább, mint a havi szociális segély és kaját még nem vettél bele.

"A ti meglátásotok szerint az eszköz, ami arra lett teremtve, hogy biztonságot nyújtson a családunknak, és közösségünknek igazából arra való, hogy ki tudjátok zsákmányolni a hozzátok közel állókat. Hogy hatalmad legyen felettük, hogy téged szolgáljanak, a szar kis csicskáid legyenek. Érted, hogy mekkora paradoxon ez?"

Paradoxon, de mi csak alkalmazkodunk a világ kegyetlenségéhez. A képmutatás olyan szintre fejlődött, hogy mindenki a saját érdekét nézi, de ezt csak nagyon kevesen mondják ki, mert nyílt lapokkal nem előnyös játszani.

Igazából egyébként a túlzott jóléti, szociális dolgok miatt lett ilyen. Az ilyen miatt szaporodik túl a harmadik világ, az ilyen miatt alakul ki minden MIKROközösségben az élősködés, nem a nélkülözés katalizálja, hanem a RELATÍV átlag alattiság vagy eleve előnyösebb átlag alattinak mutatnia magát (lásd: fejlettebb, jóléti társadalmak, ahol a segélyekkel való ügyeskedés több, mintha dolgozna az illető, vagy annyival nem kevesebb, hogy a különbözetet ha elosztod 160 óra munkával, akkor jobban megérje, mint mondjuk koldulással ugyanezt hozni).

Ahogy egy hányattatott sorsú ember születik bele egy alkoholista, tróger családba, úgy mi is állampolgárságunk okán születünk bele egy adóztató társadalomba, ahol nincs befolyásunk rá, hogy mire költsék el, csak arra, hogy éppen 4 évente szavazhatunk arra, ha szeretnénk, ha valaki más lopná el tőlünk a változatosság kedvéért és valami más érdekcsoportnak adná.

Már gyerekként meghasonulunk emiatt a tehetetlenség miatt és ha nem tudjuk megugrani a lépcsőfokot, nem nem csak az állam keresztjét hordozzuk, hanem az alkoholista tróger családét is, akkor itt ragadunk, mint a légy a pókhálóban... Ellenállás hasztalan.

" Aki azt próbálja kisakkozni, hogy hogy használhat ki embereket, az sosem lesz boldog. Akár megvan a pénze ahhoz, hogy érzelmi parazita legyen, akár csak álmodik róla."

A pénzzel eleve mindenki kihasznál mindenkit, mi csak alkalmazkodunk a helyzethez.

A pénz azért jött létre, hogy valami közösség által elfogadott entitásba tudjuk koncentrálni az erőforrásokat, ezzel vagyont felhalmozva és a vagyon által hatalmat szerezve.

Ezen nem tudsz változtatni, ez így van az idők kezdete óta. Egyénileg annyin tudsz változtatni, hogy MIRE HASZNÁLOD a pénzt. Vagy egyáltalán megkeresed, felhalmozod-e, beszállva ezzel a globális mókuskerékbe.

De attól még a pénz ultimate funkciója ez.

És tudod mi a paradoxon? Hogy kevesek uralkodnak mindig sokak felett és egyre absztraktabb és megfoghatatlanabb az uralom tárgya. Régen az ellenszegülőket megégették, megkövezték majd kivégezték, esetleg börtönökbe, kényszermunkatáborokba, stb. hurcolták.

Mostanra elég a pénz, aminek már fizikálisan se kell léteznie, a pénz által általánosan elfogadottá vált a hierarchia.

És Átlag Józsi generációról-generációra megindokolja magának, hogy miért hajtja azt a mókuskereket. Csak éppen ott a hiba, hogy az ok és az okozat egymás farkába harap, mert az életszínvonal nem magától emelkedett. A gyerek se véletlenül született meg, majd utána a következő, az egészség se tizen meg huszonévesen ment tönkre és a hitelek se csak úgy lettek, alá kellett írni.

Egyetlen ember se vallja be, hogy a KÉNYELEM az egyetlen vezérlőpont az életében, egyből megracionalizálja, hogy az bizony túlélés meg éhen halna munka nélkül. Nagy lóf...szt! Önmagának is hazudik.

Munka nélkül nem tudná felvenni a versenyt a mindenkori marketing és média által sulykolt "átlaggal", ami igazából a felső 10-20%, ha szigorúan forintosítunk mindent (azt az ingatlant, ahol az asszony beviszi a férjének a Tschibo kávét), így örökké ott van a ló feje után kötve a cukorka, amit sosem érhet el, de vágtat a semmibe.

Az embereknél is így van. És nem azért nem érheti el, mert matematikailag nem lehetséges, hanem pont egy PARADOXON miatt.

Történetesen, hogy jobban fogja növelni az életszínvonalát, mint amennyire növekszik a jövedelme. Ha pedig meg akarja harckelni a rendszert, akkor úgy jár, mint Neó a Mátrixban. Felébred és többé már nem lesz motivált a mókuskerék hajtásában.