Ki a felelős ezért a tönkretett életért? A nők?

Tinédzser koromban menekültek előlem a lányok, illetve utána is. Képtelen voltam feldolgozni, piálásba menekültem.

Nem végeztem el semmilyen szakmát, ittam, vedeltem, keseregtem, nők után sóvárogtam.

Segédmunkákat végeztem csak, szinte minden félrerakott pénzem alkoholra ment el. Nem kaptam szeretetet a nőktől, hát töltöttem. És újra és újra.

Huszas éveim végére egy alkoholista véglény lettem, aki Interneten koldulja a figyelmet, különböző fórumokon írogat hogy legalább valaki szóljon hozzá...

Soha nem volt barátnőm még.

A piát egy ideje fékezem, mert zsírmájam lett és elkezdtem félteni az egészségemet.

Nem akarok semmit az élettől, nem hajt semmi, szabadidőmben amikor nem az értelmetlen munkámat végzem, fekszem, könnyezek, bámulva a plafont és vágyom arra hogy végre vége legyen ennek a szenvedésnek.

Tönkretettek az elfojtott vágyak. Hogy így bántak velem a nők. Hogy nem szerettek. Soha.

F/30