Nők járnátok aspergeressel?

Az egyetem elején szívesen jártam volna aspergeressel, mert úgy éreztem, hogy én is a spektrum azon felén helyezkedem el.

Ahogy "öregszem", viszont egyre több a stiklim, amikből nehezen tudnék engedni (mint mindenkinek), így egyre nehezebb ezt elképzelni, vagy nagyon azonos stiklikkel rendelkező aspergeressel legfeljebb (a válasz elméleti, mert van férjem).

Én próbáltam egyszer, de sajnos nem működött. Egy idő után hiányzott a kölcsönösség, érzelemcsere, kommunikáció, közös élmények stb- mindazok a fontos tényezők, amelyek egy nem autista embernek természetes, spontán igénye. Sajnos igaz rájuk, h kb. eszközként" tudják használni a másikat, empátia nélkül működnek, nem nagyon tudnak figyelni a másikra, sokszor inadekvátan működnek, és elzárkóznak... De még sorolhatnám. Mérgező sajnos egy ilyen szerelmi(?) kapcsolat a neurotipikus társra nézve.

Bár biztos van rá példa, h nem annyira erős az autizmus, és jól megvannak egymás mellett, de én azt tapasztaltam, hogy nagyon hálátlan, érzelmileg elhanyagolt szerep lett volna, ha mellette maradok.