Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők! Miért ringatjátok magatokat abba a hitbe, hogy egy férfi csak szabad akaratából sodródhat bele egy komoly kapcsolatba, házasságba, stb.?
Ennyire magatokból indultok ki, hogy nektek a farok/szex mindig a rendelkezésetekre áll és ha elköteleződtök, akkor rengeteg szempontnak meg kell felelnie a másik félnek és ezt kivetítitek rá is fordítva, hogy bizonyára az ő esetében is ez volt az ok-okozati összefüggés és a motiváció?
Abba bele se gondoltok, hogy a férfiaknak alapesetben vért kell izzadnia azért, hogy szexhez jusson és ha nem néz ki extrém jól, akkor ennek nyílt felvállalása egyenlő a szociális öngyilkossággal? Ezért választja sok férfi belső kényszerből a hazugságot, mert rájön, hogy így nagyságrendekkel több nő közül van lehetősége meríteni és ott már átlagos külső mellett is akad olyan, aki bevállalja őt? Továbbá arra is rájön (bár ehhez megfelelő apakép vagy egy idősebb fiútestvér szükséges), hogy fiatalon, tiniként meg huszonéves kora elején még bátran játszhatja az "én az igazit keresem" hősszerelmest színleg (de csak színleg), mert nagy valószínűséggel úgyis a nő fogja őt kirakni olyan indokok miatti besokallás miatt, hogy "te folyamatosan a haverokkal lógsz, velem nem törődsz" vagy "sosem lepsz meg semmivel" vagy "kényelmesen anyádnál élsz és elbulizod a fizetésed, veled nem lehet közös jövőt tervezni" stb., így az ő lelkiismerete tiszta marad, mert a csaj rakja őt ki, ekkor megint színleg (de csak színleg) eljátssza, hogy valójában fontos volt neki a csaj, de ezek csak szavak, megváltozni sosem fog.
Az egész színjáték a punciért folyik, de ezt ugyanúgy nagyon kevés férfi fogja bevallani nyíltan, mint azt nagyon kevés nő, hogy ő pedig egy komoly kapcsolatért, anyagi biztonságért, gyerekvállalásért meg hajlandó a külső vonzalmat, vágyat annyira háttérbe szorítani, hogy a választott férfit annyira tartja maximum kívánatosnak és szexinek, mint a berregő műanyagrudat, de a hosszútávú előnyök túlmutatnak a hosszútávú hátrányokon (meg hát ki tudja mit hoz még a jövő) a rövidtávú előnyök (szexi, kívánatos pasi) pedig rengeteg rövid és hosszútávú hátránnyal járnának a nő számára (nem dolgozna, otthagyná a gyerekkel, ha együtt maradnak rossz hatással lenne a rosszfiús életmódja a gyerek fejlődésére, rendszeresen csalná őt és mindig önmagát helyezné a nő és a gyerek elé).
Éppen ezért nagyon sok férfi - ironikus módon pont a karrierben sikeresebb, de nőzésben sikertelenebb változat - is megalkuszik egy bizonyos kor után és szükség esetén akár egy gyerekvállalásra is úgy tekint, mint egy hitelre vagy egy magasabb adókulcsra, hogy nem akarja ugyan, de ha ez az ára a rendszeres szexnek, akkor jöhet.
válasza:Lehet, hogy számodra elképzelhetetlen, de az emberek 99%-a nem így működik, igenis, vágyik, szeret, csalódik, újrakezd rengeteg alkalommal. Nem alkuszik meg, legalábbis biztos nem tudatosan, különben nem lenne ilyen magas a válási statisztika!
Mindenki keresi az igazit, és neked nem az eszközeid hiányoznak hozzá, hogy megtaláld, hanem a hülye elméleteid építik a gátakat!
válasza: válasza: válasza: válasza:Erről a kérdésről indokolatlanul eszembe jutott, mikor az egyik interjúmon rákérdeztek a gyerektéma kapcsán arra, hogy honnan tudom, hogy most épp nem vagyok terhes, azt válaszoltam, hogy onnan, hogy már qrvára szeretnék tampont cserélni, mert nem volt időm interjú előtt.
Ott is addig provokáltak, amíg rá nem világítottam arra, hogy egyrészt semmi közük hozzá, másrészt mindenre megvan az esély, csak nem érdekel egyszerűen. Megvan rá az esély, hogy valaki érdekből legyen velem, de az fix, hogy épeszű ember nem visel el ennyi mindent azért a csekély előnyért, amiért velem lehet. Én nem hagyok senkit magam mellett élni és aki nem érez irántam úgy, ahogy egy kapcsolatban szokás, annak ez a műsor nettó kínzás.
Másrészt, mindannyian önzőségből vagyunk más emberekkel. Hiszen ha valakit épp nem kell pénzelni, nem szorul épp szexre vagy bármire, akkor is azért marad egy párkapcsolatban, mert jól érzi magát. Épeszű ember naná, hogy nem megy bele egy olyan párkapcsolatba, ahol csak a párja boldog, ő nem. Tehát magunkra gondolunk. A párunknak is örömet akarunk szerezni nyílván, de bizony azért szeretünk valakit, mert nekünk jó érzés. És feláldozzuk néha magunkat azért, hogy a másik boldog legyen, mert végső soron szeretjük és ez jó érzéssel tölt el minket.
Az érdek nem az ördögtől való, csak annak a mértéke és tárgya befolyásolja, hogy ki milyen ember. Szóval, én nem abba a hitbe ringatom magam, hogy a párom nem érdekből van velem, hanem egyszerűen nem érdekel, miért van velem, amíg nem látszik rajta. Márpedig a pénzemet nem szedi el, nem hagyott ott, mikor a tanulmányaim miatt otthagytam a jól fizető állásom, örült, mikor kiderült, hogy nem akarok gyereket senkitől és soha nem nyüstölt a szexuális vágyaival meg a gyakoribb szexszel. Nem kérte, hogy mossak-főzzek rá, nem viselkedett velem tiszteletlenül a hátam mögött sem. Mindent nyíltan kezel előttem, pedig nem kértem, tehát felőlem akár színlelheti is a hűséges, odaadó és őszintén szerető hapsit, ha nem bukik le vele élete végéig. A világ is csak egy szimuláció, de amíg úgy halok meg, hogy nem jövök rá semmiből, hogy nem valódi, le is szarom:)
válasza: válasza: válasza:#25: "Az érdek nem az ördögtől való, csak annak a mértéke és tárgya befolyásolja, hogy ki milyen ember. Szóval, én nem abba a hitbe ringatom magam, hogy a párom nem érdekből van velem, hanem egyszerűen nem érdekel, miért van velem, amíg nem látszik rajta. Márpedig a pénzemet nem szedi el, nem hagyott ott, mikor a tanulmányaim miatt otthagytam a jól fizető állásom, örült, mikor kiderült, hogy nem akarok gyereket senkitől és soha nem nyüstölt a szexuális vágyaival meg a gyakoribb szexszel. Nem kérte, hogy mossak-főzzek rá, nem viselkedett velem tiszteletlenül a hátam mögött sem. Mindent nyíltan kezel előttem, pedig nem kértem, tehát felőlem akár színlelheti is a hűséges, odaadó és őszintén szerető hapsit, ha nem bukik le vele élete végéig. A világ is csak egy szimuláció, de amíg úgy halok meg, hogy nem jövök rá semmiből, hogy nem valódi, le is szarom:)"
És ezzel ki is mondtad a világ legnagyobb igazságát. Köszönöm neked!
De azért azt remélem te is elismered, hogy a legtöbb párkapcsolat azért nem így funkcionál egyik oldalról sem. És nem kell belőle nemek harcát csinálni, mert mindkét oldal kellően sáros tud lenni.
#26: Idézet a Wikipédiáról: "A cselekvés szabadsága nem azonos az akarat szabadságával: képzeljünk el egy bankrablót, aki pisztolyt szegez a pénztáros fejéhez: a pénztáros választhat az élete vagy a pénz között. Ilyen esetben nem mondhatjuk, hogy a pénztáros szabad akaratából adta oda a pénzt (bár volt választási lehetősége)."
Szóval ebben az értelemben a szabad akarat annyira szabad, mint elmenni dolgozni a megélhetésért, rezsi fizetéséért egy gyűlölt munkahelyre, két vagy több gyűlölt munkahely között "szabadon" választani, hogy miből termeled ki a megélhetésed költségeit és így tovább.
Egyesek szerint ez szabadság, mások szerint nem egészen...
#28: De nem érted meg, hogy a filozófiai értelemben a "pisztolyt tartanak a fejedhez" is szabad akarat? Hiszen dönthetsz úgy, hogy nemleges választ adsz és ha van karma, akkor infarktust is kaphat az, aki pisztolyt tart a fejedhez, vagy besülhet a tár, esetleg épp akkor érkezik meg a felmentő sereg.
Meg egyébként is, hol húzod meg a határt? A klinikai halál állapotánál? Vagy elég ha nyomorék maradsz? Esetleg a fizikailag lehetetlen dolgoknál, mint a fesd pirosra az eget? Vagy az elméletileg lehetséges, de jelen tudásunk alapján lehetetlen dolgoknál (fénysebesség elérése)? Vagy elég, ha valaki képes valamire, de te nem, mert nem vagy hozzá elég edzett vagy nincs elég tudásod és arra már rásüthető a szabad akarat, hiszen miért nem ütöttél vissza, Chuck Norris simán lezúzta volna őket vagy miért nem oldottad meg a nyolcismeretles differenciálegyenletet, amit Jigsaw mester állított neked, mielőtt szétkapja a bordáidat az időzítős szerkezet?
Vagy menjünk ingoványosabb talajra és a pszichológiai, mentális gátak legyenek a határvonal? Depressziós vagy, miért nem szeded össze magad? LMBTQ vagy, miért nem tudsz csak simán normális lenni? Asperger-szindrómás vagy, miért nem tudsz fesztelenül szocializálódni, felszabadultan táncolni meg bulizni, mint más emberek?
Vagy zárjuk ki a DSM és BNO kódos "rendellenességeket" is és maradjunk az átlagos tartományba eső embereknél?
Rosszul vagy a vér látványától is és elsírod magad ha széttaposol egy csigát? Miért nem tudsz sebészorvos lenni, hiszen kitűnő vagy kémiából, biológiából, a kézügyességed is kiválló, minden adottságod meglenne hozzá.
Vagy épp az ellenkezője, magadnakvaló embergyűlölő vagy, pedig amúgy 4 nyelven is jól tudsz (írásban) meg kiváló kommunikációs képességekkel rendelkezel (a saját szűk ismertségi körödben), miért nem választasz valami emberközeli szakmát, ahol vidáman, mosolyogva kell emberekkel jópofiznod?
Hol húzod meg a szabad akarat határát?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!