Szorongásos betegség miatt nem kellek a pasiknak, hogy tovább?

26/N vagyok.

Csinos, ápolt, szép lány vagyok. Mindig figyelek a megjelenésemre. Az arcom elég egyedi, sok pasi és nő szerint is szép vagyok, elütök az átlagtól.

A belsőmmel sem lenne baj, tanult, olvasott, kedves lány vagyok, és humoros is.

VISZONT:

12 éves korom óta szenvedek szorongásos betegségben, amit azóta sem tudtak meggyógyítani. Az okokat nem fejtegetem, de elég durva gyerekkorom volt. Odáig fajult, hogy 25 évesen azt a megoldást javasolta egy doki, hogy feküdjek be valahova, de erre nem vállalkoztam. A tüneteim változóak: van, hogy hányok, van, hogy nem alszom, van, hogy nem tudok kimenni az utcára. Egész napokon át tartó szorongásos állapot jön rám, de mint írtam, senki nem látja, egyedül Édesanyám veszi észre. A diplomát is úgy szereztem, hogy vért izzadtam, hánytam órák előtt.

Számtalan orvost jártam meg (pszichológust és pszichiátert is).

A lényeg, hogy elég nehezek a mindennapjaim. Sok ismerősöm nem is látja, mekkora a baj, viszont amikor pasikkal ismerkedem, szerintem érződik rajtam. Rengetegen közelednek, és kb. 1 randi után lekoptatnak a pasik.

Mint írtam, próbálom megoldani több, mint 10 éve ezt.

Igazából a tanácsotok és tapasztalataitok érdekelne, mert tudom, hogy így nehéz tanácsot adni... szóval:

Vannak itt olyanok, akik "mentálisan beteg" lánnyal randiztatok? Hogy sült el?

Illetve van, akinek a párja komoly mentális zavarban szenved? Milyen az együttélés?

Igazából minden tanács, sztori, ötlet, vélemény is érdekel, lehet az negatív is, annyira kérlek titeket csak, hogy kulturált formában öntsétek szavakba. Köszönöm, aki elolvasta és ír!