Ha a szorongásos depressziós betegségem miatt a párom úgy néz rám, mint egy idegenre és emiatt talán elveszítem, mi lesz?

2 hónapja sincs kb, hogy szorongásaim, és pánikroham szerű rosszulléteim miatt egyre sötétebben látom a világot, a munkahelyemről lassan kirúgnak, mert folyton rosszul vagyok/hiányzok a melóból. Valahol nem is bánnám annyira, mert gyűlölök oda járni.

A barátom, akivel mellesleg együtt is élünk lassan 1 éve, azt mondja támogat és mellettem van. Mégis amikor gyengének lát és nem érti, úgy néz rám mintha 3 fejem lenne. Attól félek egyszer megunja és keres valakit akinek nincsenek ilyen problémái, hanem örök vidám és örök pozitív, mint ő. Néha azt érzem vissza is húzom őt az élet dolgaiban.Ha külön megyünk nem tudom hogy dolgoznám fel, másrészt anyagi okok miatt haza is kellene költözzek anyámhoz, aki tönkre tette az egész életemet már gyerekkoromtól,mert máshova nem tudnék menni. Szorongásaim, pánikrohamaim már tizenéves korom óta vannak, néha évekig semmi, néha egy csapásra összetörök. Rámentem lelkileg anyám örökös szapulására, soha nem volt apám, rendes családom, normális anyagi körülményeink. Felnőtt koromra is az anyám sikeresen megkárosított anyagilag olyan szinten, hogy egyedül fenn se tudnám magam tartani. A munkahelyemen folyamatos stressz vesz körül, értelmét sem látom bejárni így, hogy a fizetésemből alig marad élni, mert fizetnem kell egy olyan tartozást ami a nevemen van, de soha egy fillért se láttam belőle.

Azt érzem a párom nem ért meg. Nem érti meg, hogy az én anyám szöges ellentéte az övének, aki még az utolsót is odaadta a gyerekeinek. Az enyém meg az utolsómat is elvenné csak lenne kit kizsigereljen. Nem érti meg, hogy pánikrohamot kapok a munkahelyemen annyira ideges vagyok ott, nem tudom elengedni a fülem mellett a bántó, bunkó megjegyzéseket a főnökségtől. Úgy érzem összeomlok. Azt érzem, hogy full egyedül vagyok. Szeretjük egymást, mégis azt érzem, hogy unja a lelki problémáimat hallgatni. Sokszor konkrétan életképtelennek érzem magam és egyre gyengébbnek idegileg. Pszichológusra nincs hetente 10ezrem, a pszichiáter kábítószereivel meg úgy érzem csak még mélyebbre lökném magam. Mit tegyek, hogy ne menjen tönkre az életem még jobban?