Mi ez az ój buta szemlélet itt ezen az oldalon, hogy kapcsolatnak csak azt lehet nevezni ha szex is van?

Pontosan ezen gondolkoztam, hogy van

a viszonzott szerelem

a viszonzatlan szerelem

a plátói szerelem (bár nem tudom, pontosan mi is az, bár sztem nekem volt olyan)

és ez az új dolog, a virtuális szerelem.

Az elsőhöz nyilván tartozik a szex is, a többihez nem!

Én voltam, aki azt írtam, hogy szerelmes voltam valakibe, akivel csak egyszer találkoztunk és hogy leginkább szellemi-lelki volt a vonzódás. (Mert úgy is lehet vonzódni.) De nekem nagyon nagyon tetszett a "párom" és sztem én is neki, de nagyon nagy korkülönbség és fizikai távolság volt köztünk. És ő soha nem vállalt volna fel engem.

Valóban szerelmes voltam, éjjel-nappal rá gondoltam (a mai napig minden nap gondolok rá, pedig eltelt vagy 4 év azóta), vágytam rá fizikailag is (igen) és nem tudom ezt elhelyezni sehova, mert tudom, hogy illúzió.

A fiatalokat sajnálom, akik ilyen virtuális szerelemben élnek, mert óriási pofára esés lehet belőle, ha aztán találkoznak. És nem véletlenül erőltettem a személyes találkozást, hogy lássuk, érintsük, csókoljuk egymást.

De ha belegondolunk, régen (100 évvel ezelőtt) is volt éveken át való levelezés ismeretlen emberekkel, akikkel esetleg előre meg volt beszélve a komoly kapcsolat, házasság.

21

Egyszer voltam egy hasonló helyzetben, szóval ez az ún. "virtuális szerelem" valóban kezd egy létező kategóriává válni. Igaz ez már régen volt, és akkor még idétlen-naiv személyiségem volt.

Igaz ott a nő többször is hazudott a koráról, ami rossz indítás és olyan életmódja volt, mint kiderült ami nekem pl. kiakasztó tud lenni (cigaretta istenítése, örökös munkakerülés), pedig ezeket leszámítva egy mélyebb szinteken tekintve is szimpatikus személy volt.

Csak akkor és ott én érzelmileg fogékony voltam gyakorlatilag bármilyen hatásra az előző szakítás miatti labilis állapot és az akkori pocsék élethelyzetemből kifolyólag (engem drogosnak tartó 'szülők', költözés egy nem túl kellemes helyre stb.). Lehet akkor inkább egy erősebb barátságra lett volna szükségem, ami tulajdonképpen meg is volt, a többi pedig nálunk is csak illúzió volt, de akkor az kellett. Arra volt szükség a továbblépéshez. Persze egy idő után kibukott az egész dolog és fájdalmas - bár mindenféle vita nélküli - volt az elválás. Sőt, kifejezetten szép, kellemes kívánságokkal a másik számára.

Tipikusan egy kellemes-de-fájdalmas emlék. Olyan személy akitől ma is megkérdezném, hogy azóta jutott-e valamire, mert jobb életet érdemelne.

Persze azóta tanultam ebből és ma olyan "netes legjobb barátnőm" van (csak nőkkel tudok jól barátkozni az interneten, ők sokkal mélyebbek tudnak lenni) aki kapcsolatban él és külsőre semlegesek vagyunk egymásnak. Ez a kapcsolat az életemben másról szól és teljesen baráti, nem több. De szükségem van erre. És a visszajelzésekből ítélve neki is.

Mindenkinek kellene egy ilyen jellegű emberi kapcsolat az életében.

22

Anxious, ezt most nagyon jól írtad.

Az, hogy a szexet fontosnak tartják a kapcsolatban, miért kellene, hogy kizárja, hogy más dolgot nem tartanak ugyanolyan, vagy még fontosabbnak? Én pl. a közösen töltött minőségi időt tartom az egyik legfontosabbnak, amiben benne van a szex is, de sima bújás is, a mélyenszántó beszélgetések, a közös főzések, az esti teraszra kiülős kártyázásunk, a túrázások, minden...

Mert nekem és a páromnak is így teljes az élet, és ebben a szex is benne van. Sokszor szokta mondani, hogy most olyan szeretgetőset szeretne. És akkor úgy öleljük közbe egymást, mintha az életünk múlna rajta, és úgy összefonódunk, hogy szinte eggyé válunk a végére, és utána még percekig úgy maradunk, és akkor érezzük, hogy én az övé és ő az enyém, és semmi nem fejezné ki jobban, hogy mennyire szeretjük a másikat.

Kapcsolat=szex is van.

Ahol nincs szex, az csak egyik haverom..