Ha szerintetek kevés incel van, akkor miért ágálnak az emberek az ellen, hogy betegségnek nyilvánítsák és kaphassunk az államtól rokkantnyugdíjat és/vagy adóvisszatérítést?

Ugyanúgy lenne itt is határérték, mint máshol, hogy egy kislábujjért nem jár semmi, sokszor még a biztosító sem fizet, tehát incel bizonyos vonzalmi szint alatt számítana valaki.

Miért sajnáltok egy kis támogatást olyanoktól, akiknek úgy kell leélniük az életüket, hogy soha nem lehet szerető társuk, aki valóban vonzónak tartja őket (őket, nem a pénztárcájukat vagy az ingatlanjukat), miközben számos olyat is támogatnak, akik több kárt okoznak, mint hasznot, pusztán szociális alapon és nagyságrendekkel többen is vannak?