Érdemes megemlítenem hogy gyerekem van?

Na szóval.. egyedülálló fiatal anyuka vagyok, most tanulok (több mindenre/szakmák/jogsi/érettségi stb...) és mellette dolgozok, gyermekem 1 éves kora óta, piszok nagy szerencsém van a családommal mivel rengeteget segítenek, szívesen vigyáznak a gyerekre... szó szerint bármikor, akivel eddig ismerkedtem vagy az anyagiakkal állt elő/ hogy eltartana” ami nekem taszító... nem is értem miért rukkolnak elő ilyennel/ vagy akarnak közöset is, mindezt úgy hogy még alig ismerjük egymást.... vagy hogy ő lenne a gyerekem apja.. ez szintén elborzaszt mivel nem pótapát keresek, amit nem igazán fognak fel, értem.. ez a ritkább eset és sok anyuka örülne a pótapa szerepet betöltené valaki, de ez nekem úgy jön le hogy magukhoz akarnak láncolni a gyerek által... én ezt nem szeretném... meg minek egyből összeköltözni? Ezt sem értem... amíg kicsi a gyerekem/ nem önálló addig miért húzzák a szájukat hogy nem akarok összeköltözni? Tényleg én kérek lehetetlent?

Annyit szeretnék hogy néha elmenjünk együtt is családi programokra... de inkább kettesben (úgy 80%-ban..)

És ne próbálják magukat apának hívatni... nem is várom el... nem ezt szeretném.

Már úgy érzem jobb nem is megemlíteni hogy gyerekem van ha ezek a dolgok fennállnak, mivel ezzel nem tudok kiegyezni.

Szeretném kérdezni szülőket/ kinek hogy ment az ismerkedés gyerekkel? És hogy miért botlok ilyenekbe állandóan? Vagy tényleg ez lenne a normális, és én kérek lehetetlent?