Borzasztóan izgulok ha azzal a bizonyos "crushal" beszélek. Tanácsok ez ellen?

Normál esetben jól ki tudok jönni csajokkal,jobban mint a korombeli fiúkkal. De az a baj,hogy ha bejön valaki,a személyisége is, akkor szinte betegesen rajongok és nagyon rágörcsölök. Eddig ez a 2.ilyen eset. De itt a csajnak még a hangja is rohadtul tetszik,ilyen se volt még hogy valakinek a hangja :D

Elterveztem,hogy spontán odamegyek hozzá dumálgatni,mert amúgy a közös téma nem jelentene fejtörést. És ha már csak belegondolok,hogy ott vagyok előtte,kiszakad a belem úgy fáj a szorongástól. De ha kimutatom,hogy odáig vagyok érte az se jó,ha önmagamat adom,arról meg az jönne le,hogy nem akarnék tőle semmit. Mert szégyenlős vagyok és ezt elfedem egy ilyen elvont humorú,titokzatos stílussal,ami nem túl vonzó,de inkább ez minthogy az látszódjon rajtam,hogy be vagyok fosva. Szval nem tudom hogy kell jól ismerkedni,hogy olyan benyomást keltsek,hogy akarjon még látni az illető,kell idő míg felszabadulok. Pl,a középsulis társaim fel se ismernének a gyerekkor óta ismert barátaim előtt