Tömeges lövöldözésre készült egy magát incelnek nevező férfi. A hatóságok jelentése szerint 3000 ember megölését tervezte. Nem ilyesztő belegondolni, hogy hány Elliot Rodgerhez hasonló elmeháborodott lehet még közöttünk?

39.

Azért ennek kicsi a valószínűsége, ilyen elven retteghetünk a pokolgépes merényletektől is, mert az gyakoribb még valamivel, vagy attól, hogy a kisebbség "cigikéréséből" verés vagy rablás lesz.

De láttam már olyan videót is amikor latin-amerikában két fiatal csak úgy ok nélkül ledobott egy harmadikat a hídról a szakadékba.

A média felelőssége, hogy ezeket hogyan kezeli. A muszlim robbantások után nem győznek egymás szavába vágni a különböző hírcsatornák, hogy "elszigetelt eset", "nem vallási/rasszista indítékok voltak", "mentálisan érzékeny volt az elkövető" - még akkor is, ha megtalálják a levelét/előzményeit ahol egyértelművé válik a vallási indíttatás.

Itt viszont igyekeznek inkább azt a látszatot kelteni, hogy ez "szinte mindennapos" és "rettegni kell" és "az elkövetők mind hetero fehérek" - ami kicsit bele is illik abba a világképbe amit egyes hírcsatornák láttatni kívánnak a világgal, hogy mindenért - is - a fehérek a hibásak. Lehetőleg a férfiak.

Magyarországon ez annyira nem érzékelhető, mert "dicső kormányunk" pont az ellenkezőjét nyomja, ami szintén problémás, mert az igazság a kettő között van.

A média viszont pokoli dolog a témában, mert milliók gondolkodását, véleményét befolyásolja. Sajnos.

42.

Legalábbis egyelőre. Csehek pl. most kezdik bevezetni. És ők nincsenek olyan messze...

Bár akkor innen menekülni kell - no, nem az 1-2 incel miatt, hanem a kisebbség, illetve az alkesz-proli söpredék várható ámokfutása miatt, akkor nem csak késeléssel zárulnak majd a cigi/apró koldulások.

42.

Annyira nem tiltott ha már nekem is van engedélyem rá, nemsokára veszek is egyet

Üdv: egy incel

Igazából az oka a reménytelenség. Annyira elcsépelt már a szó, hogy nem is társul mögé érzelem így leírva, pedig ha ízlelgetitek egy kicsit, akkor rájöttök, hogy nem véletlenek az olyan mondások, mint a "remény hal meg utoljára"

Ha valakiben megszűnik a remény, akkor bármire képes, hiszen nincs többé miért élnie.

És most lehet elmebetegezni meg a kis kényelmes életünkből kiindulni, hogy "nekem is rossz sokminden, mégsem fordul meg ilyesmi a fejemben", ezekkel csak az empátiahiányt bizonyítjátok.

Ugyanis az empátia azt jelenti, hogy BELE TUDUNK HELYEZKEDNI A MÁSIK FÉL HELYZETÉBE és az ő tapasztalatait figyelembe véve az ő fejével gondolkodni, NEM pedig a sajátunkkal, mintha csak testet cserélnénk, nem azt, hogy hiperértékenyek vagyunk és elsírjuk magunkat ha véletlenül eltaposunk egy bogarat.

A "magába kell nézni" meg megint érdekes. Egy Molnár Krisztiánnak nyilván. De egy olyannak, aki évek óta sikertelenül próbálkozik, rendezett külsejű, a társadalom elfogadja, csak éppen a nők nem akarnak tőle semmit, ott már nincs tér a változásra.

A "mindig van tér" mániások kedvéért: nem, a saját személyiségjegyeit nem fogja feladni, tehát ha létezik olyan csendes, visszahúzódó, sci-fi rajongó srác, akinek van barátnője, akkor ő nem fog felvenni egy bulizós, foci és sportrajongó szerepet csak azért, hogy hátha más szubkultúrába tartozó nők között 1000-ből talál még 1 olyat, aki vonzónak tartja majd őt.

Sőt, attól, hogy hányattatott sorsa van nem fog Mucsaröcsögére költözni Budapestről csak mert mondjuk élete első csókja egy tőle 150 kilométerre lakó nőhöz köti, akivel "talán" (mert biztos csak a megtörtént dolog) lehetett volna valami, de túl nagy árat kellett volna érte fizetni, ráadásul ugyanannyi erővel a lány is felköltözhetett volna a fiúhoz.

"Ha valakiben megszűnik a remény, akkor bármire képes, hiszen nincs többé miért élnie."

Itt a lényeg, és az ember innentől egy párkapcsolat kialakításán kívűl bármire képes, bármi szörnyűségre is akár.

Az ember remény nélkül az életét nem félti, ezért megtehet bármit, amit elgondol, bármilyen következményekkel (ha felkészül persze)

És a csodàlatos társadalmunk egyre több reményvesztett embert termel

#48: Na igen és az utolsó mondat nagyon elgondolkodtató, hiszen bár nem párkapcsolati téren, de a történelem jópárszor már bizonyította, hogy olyankor történtek politikai puccsok, vérontások és lincselések is, amikor olyan emberek dühödtek fel, akiknek nem volt vesztenivalójuk.

Ezért is gondoskodik róla pártszíntől függetlenül az összes politikus, hogy kreáljon egy ellenségképet, akire mindent ráfoghat, de azért óvatosan és lassan rontja az emberek életszínvonalát, mindezt úgy, hogy észre sem vesszük, hiszen egyre jobb az életünk, mondják. Csak éppen a különbségek is egyre nagyobbak. És nem azért, mert nincs bolsevizmus, mert az meg a ló másik oldala volt. Hanem azért, mert a "gravitáció" nem csak lefelé, de felfelé is húz (pénzt pénzzel csinálni, értelmiségi családban iskola nélkül is szívod magadba a tudást, minél több pozitív inger ér, annál normálisabban fejlődik a személyiséged, stb.).

Például elgondolkodtató, hogy nem azért csak ilyen kevés politikust öltek még meg (Kennedy, Lincoln meg pár zs kategóriás noname valaki), mert ne érdemelnék meg többen, tovább megyek: ők lettek volna a legrosszabbak, hanem pont azért, mert ők magas szintű emberek szemét csípték.

Alulról szerveződve nem azért ne lehetne bármelyiket likvidálni, mert szuper high-tech védelem alatt állnak, miközben egy random Breivik lelő egy csomó embert, hanem ugyanúgy a reménytelenségi paradoxon miatt.

Vagyis ha valaki elveszíti a reményt úgy, hogy politikus legyen az ellensége, akkor annyira szét van hullva és zilálódva (főleg anyagilag), hogy kiflit nem tud venni, nemhogy fegyverkezzen, meg maga a tudása sincs meg hozzá, hogy egy ilyesmit véghez vigyen, mert ugyanezzel a tudással akár bankot is rabolhatna vagy valami banknál könnyebb akármit.

Ha meg érdek van mögötte, akkor nem ő akarja elvégezni a piszkos munkát, hanem csak vágyakozik rá, hogy hátha valaki megteszi helyette. Feláldozza magát és ő majd profitál a helyzetből.

Ideológia meg nincs mögötte, hiszen a fejlett világban nincs olyan erős vallási meggyőződés, mint például az iszlámban (nem véletlenül félnek tőle), tehát itt nagyon kevés ember áldozná fel az életét önként, aki meg igen, ott visszakanyarodtunk, hogy annyira mélyponton van és annyira szét van hullva, hogy utcaseprésre sem alkalmas, nemhogy precíziós feladatra.

És visszatérve a kérdés témájához: Ugyanez magányos férfiak esetén nem áll meg, hiszen a barátnő reményének a vágya hajtja őt, hogy pénzt keressen, hogy sportoljon, hogy tanuljon, önfejlesszen és egyszer csak megtörik benne valami.

Tehát nem arról van szó, hogy a hitelspirálban elúszott csóringer az aktuális hatalmon lévő politikus fejét akarja.

Hanem arról, hogy egy Szabó Péterbe oltott Brian Tracy intelligenciájával és analitikai képességeivel felvértezett, legtöbbször jó fizikumú és anyagilag is stabil férfiemberben egyszer csak elpattan valami, mint Jim Carreyben az Én és én meg az Irén című filmben: https://www.youtube.com/watch?v=XcvwxB1Y4s4