Rosszul jarok, ha egyedul maradok agglegenynek? Mi a tapasztalatotok a korulottetek elok koreben? 35 F

Az oldal célja, hogy a kérdésekre bárki választ írhasson, amennyiben betartja a felhasználási szabályzatot.

Én válaszoltam a kérdésre.

Megfogalmaztam az álláspontomat, amiben hiszek is.

Én elhiszem, hogy saját bevallásuk szerint sokan nem akarnak gyereket - de nagyon sok gyermektelen 40+ost látok mégis boldogtalannak.

Ha neked tényleg olyan az életed 20-as amilyennek leírtad, akkor is elhiszem, hogy te így is boldog vagy. Ha tényleg az elmùlt évtizedek csupa csajozással, utazással és élménnyel teltek, ha tényleg tele vagy pénzzel, van saját lakásod, szép autód stb, akkor megértem. Sőt, én is szívesen élnék egy ilyen életet.

Viszont azt fogadd el, hogy a te eseted a kivétel, nem pedig a szabály. Egy átlagférfi, közepes keresettel, közepes vonzerővel és vagyonnal valószínűleg sokkal boldogabb családapaként, mint egyedül rohadva egy nyomorult panelban, számolgatva, hogy 2 vagy 3 ezer Ft-ot költhet el péntek este sörre.

És abban sem vagyok biztos, hogy a könnyed csajozós évtizedek dacára sem fogod-e majd azt érezni 60 felett, hogy hát, nem így kellett volna.

22-es mennyire vagy képben te a jelenlegi ingatlanárakkal? Szerinted mégis egy átlagos férfinek milyen lehetőségei vannak ezen a területen? Nyilván vannak akik Charlie Harper-ként élik az életüket, de azért a legtöbb egyedülálló férfi nagyon messze van ettől az életszínvonaltól!

Na de te is látod valahogy a dolgokat meg én is. Nekem nem célom mások véleményét megváltoztatni.

15-ös!

Igen, társas lény, de ez nem jelenti azt, hogy családban vagy párkapcsolatban kell élnie. A sok hülye szándékosan félreértelmezi. Nem mindenkinek biológiai szükséglete a társ és az utód. Csak azoknak tud ez kihatni a lelkére, illetve csak az lehet magányos, akik eleve akarták mindkettőt vagy az egyiket.

35F vagyok:

Nekem egy 'előnyöm' van ,hogy segítséggel ugyan de lett saját lakásom 35 éves koromra ( pár hónapja ). Hitel van rajta, de vállalható kamattal, törlesztőrészlettel és magas önerővel.

Hogy elég lenne-e ez társhoz, családalapításhoz? Kezdésnek talán igen.

Kapok e esélyt 28-35 közötti nőktől? Nem igazán. Ebben a korosztályban a nők nagyon magasra lőnek az elvárásaikkal, ezért sokan fogunk egyedül megöregedni sajnos.

Az igaz amit írtak fentebb, hogy lehet valaki boldog és elégedett 40-50-60 évesen gyerek, társ nélkül de ha mégis ez veszi körül, mindig lesz egy kínzó hiányérzet, főleg ha a felmenőink már nagyon idősek netán nincsenek többé köztünk.

Ezért ahogy fentebb is írták teljesen normális és egészséges a vágy egy társ iránt, és ha megvan a társ, akkor általában automatikusan jön a vágy az utód iránt is. Ezért nem halt ki ez a faj eddig.

Én 35F-ként még reménykedek, de minden nappal kevesebb az esélyem a 'győzelemre'. Meg kell találni azt akivel passzolunk akinek kb. annyija van, aki max annyit vár el amennyit én nyújtani tudok és együtt is tudunk fejlődni.

Na mindenesetre nehéz ügy ez, de én továbbra is azok álláspontját erősítem akik szerint kell a társ.

Utolsó!

Nem el vagy egyedül is?