Ki hogyan kezeli, ha a leendő párjának már van gyerek? Hogyan cselekedjek helyesen?

Ez egy nagyon normális kérdés, Kérdező. Jó olvasni, hogy nem csak a fröcsögés megy azokra a 30-35-40 feletti nőkre, akik gyereket is nevelnek.

Nos, én is ilyen vagyok. Elvált nő, egy gyerekkel. Így válaszolok neked.

Tudod attól, hogy anya vagyok, még nő id/ ezek a szerepek egy bizonyos értelmi és intelligencia szint felett evidensek és nem felcserélhetőek. (ha belegondolsz, te is férfi vagy, de valakinek a fia is, tesvére, barátja, kollegája stb).

Szerintem nagyon fontos, hogy olyan nővel ismerkedj, aki melletted nem csak anya üzemmódban tud létezni, hanem nőként. Nyilván lehet beszélni a gyerekről, kell is, de ha ez a nő fő témája, ha nem tud egy randira kiszabadulni ebből a szerepből vagy pl ha soha nem ér rá vagy a randi alatt 1-2-3 órát nem bír ki telefonálgatás nélkül... akkor az bizony intő jel.

(Ebből a szempontból nyilván a gyerek életkora sem mindegy. Nem azt mondom, hogy ne ismerkedj olyannal, akinek 3-4 év alatti gyereke van- de tudd, hogy a nagyon piciknek azért sok olyan nonstop fizikai szükséglete van, ami pl egy iskolásnál már nem téma).

Pl. egy 2 éves még bepisil, akár pelenkás is lehet, fürdetni kell, a kisiskolás 9 éves meg egyedül közlekedhet 1-2 megállót villamossal is haza..

Az ismerkedés alatt én nem vonnám be a saját gyerekem. Több okból sem: egyrészt nem a gyerekem dönt, nem ő van ebben a helyzetben fókuszban, tényleg ne élje meg, hogy 1-2-3 hónap múlva (még az ismerkedés elején) a féri “kiíródik” az életünkből. Másrészt megtisztelném a randipartnerem, leendő párom azzal, hogy olyankor rá és csak rà figyelek, nőként vagyok ott. A másik oldala ennek a kérdésnek az, hogy én magam sem tudom még az első időkben, hogy te mondjuk mennyire vagy korrekt, szavahihető ember... erről (is) szól az ismerkedés, a bizalomról. Neked is, nekem is fájna a csalódás- egy gyereknek méginkább. Normális szülő addig nem mutatja be a partnerét a gyereknek, amíg maga nincs arról meggyőződve, hogy az az ember OK. Ehhez némi idő, gesztusok/tettek is kellenek.

(...épp ezért gyanakodj/menekülj, ha egy nő direkt kapacitál és erőlteti a találkozást a gyerekével még az előtt, hogy ti ketten biztosra tudjátok màr egymásnak mondani: együtt vagyunk, vágjunk bele stb.)

Kérdező: értelmesnek tűnsz, a pótapaságot felejtsd el egyelőre. Van annak a gyereknek apja, csak nem ő neveli/nem élnek együtt. Nem kell pótapának lenni. Az elején meg depláne nem. Ha eljuttok odáig, akkor is egy közös programon (pl. egy moziban vagy kalandparkban) érezd jól magad, légy önmagad. Előtte -ha jó értékrendű nőt választasz- biztosan meg fogjátok beszélni, hogy legyen, mi legyen. Kérdezni nem bűn, a gyerekek csak gyerekek, nem h*lyék :) Nyilván, ha a nőt megkérdezed, szomjas-e, akkor illik a gyerekre is gondolni, ha pont az orrod előtt bukik orra a mászófal előtt, akkor nyilván felsegíted- de ezek emberi dolgok. Nem kell ehhez szülőnek lenni, én is megtenném más gyerekével.

Ami neuralgikus pont szokott lenni: az a volt fèrj/apa.

Légy résen, figyeld meg, a nő hogyan kommunikál az exéről. Én is elvált vagyok, mégis azt tanácsolom: aki telitorokból szidja a volt férjét, ahol cirkuszolós válás vol, ahol gond van a láthatással/tartásdíjjal (tudod, ez a fröcsögős színvonal)- azt kerüld el nagyîvben. Ha valaki a szülőtársáról így nyilvánul meg, valakiről, akivel hozott egy életreszóló közös döntést (remélhetőleg nem Maunika-sóó szinten élt és nem csak besikerült a gyerek valami trógertől :D ) - az az illető nő személyére nézve egy nagy red flag. Nem akarsz ilyen tàrsat magad mellé, ugye?

Mivel mindannyiunkat meghatároznak a vàlasztásaink és az emberi kapcsolataink, így aki nem tud korrekt, normális, rendezett viszonyban lenni a volt férjével, az nem való hozzád. Így àllj neki, ne tegyél ebben kivételt tényleg.

(...természetesen azonnal kuka az, aki “épp most válik” meg 2 éve megy a tényfeltárós - magyarul cirkuszolós!- válás. Akármit kamuznak neked- max 3-4 hónap alatt el lehet válni, meg lehet tisztessègesen egyezni. Akinek ez nem megy, azt nem szabad keresned, mert benne találod magad egy Kramer kontra Kramer kellős közepén... akkor ott szerinted rád mennyi idő és figyelem jutna?)

Figyeld, a nő mennyi kommunikàl az exével. Aki napi szinten cseverészik, mert “jajj szegény gyerek miatt” meg “a kicsi igényli”, depláne az ilyen “jajj elmentünk àllatkertbe családilag, mert Mucika ezt szerette volna”- na ilyeneket nem szabad bekajàlni.

Elvált ember gyerekkel vagy anèlkül nem tart napi kapcsolatot az exeivel, jogilag, anyagilag (!) független, önellátó.

A rendezett èletvitel meg alap. Értelmes nőt keress, aki sem korábban, sem most nincs anyagilag kiszolgáltatva senkinek. (Mondanom sem kell, hogy aki megosztott ingatlanban él az exével vagy még nem sikerült rendeznie a sorait- azt nem keresed!)

Anyaság ide vagy oda: munka, igényes otthon azért ebben a korban alap.

Hidd el, az elváltak, gyerekesek között is sok megkeseredett, egzisztenciálisan padlón lévő, pszichésen megtépázott, exei miatt/mellett zűrös ember is van, de ugyanígy normàlis, rendezett, kedves emberek is. Akárcsak más élethelyzetekben, más korcsoportokban is.

Nem könnyű 35 felett már...

Sok sikert és helyén tartsd az eszed is meg a szíved is.

Ki hogyan kezeli, ha a leendő párjának már van gyerek?

Úgy hogy annyit mondok viszlát!

Saját gyereket se akarok, nem hogy másét elviselni.

3. válaszoló vagyok ismét (az elvált nő, anya)

...hát 5. vàlaszoló.. ha neked ilyen tapasztalataid vannak, az tényleg szomorú. Esetleg az nem merül fel, hogy neked is tényleg tudni kell(Ett volna/kellene) jól vàlasztani?

Melyik családban normàlis az, hogy “kuss”? Nagyon el lennék képedve, ha a lassan 11 éves gyerekem ezt BÁRKIVEL szemben (utcán, idegenekke, velem vagy a partneremmel, edzőjével vagy a tanàrával szemben) meg merné engedni magának...

De tudod mit? Akkor ez az én szegénységi bizonyítványom, az én nevelésem tükre lenne. Az, hogy egy kisgyerek ocsmányul beszél- az ovis korban max 2 hétig tolerálható, amikor hallja a “b betűs” szót úton-útfélen ès ő is papagájkodja pár napig. Ha a szülő nem lép, depláne ő is kivàló példàt mutat (pl vezetés közben vagy csak úgy kötőszóként)- akkor a gyerek ebbe a tanulatlan stílusba nő bele.

Igen, a gyerektelen félnek is megfontoltan, ésszel (is), körültekintően kell vàlasztania- nem kötelező elviselni semmit. Ezt a stílust sem, gyerektől sem.

Nekem volt párkapcsolatom a régi válásom óta- nagyon nem tette volna zsebre a gyerekem, ha ennek a felét villantja...

Ha Ödönke kütyüfüggő, étteremben viselkedni képtelen, köpködő-káromkodós fajta, ne adj Isten kórosan elhízott, kóla-csipsz menün fejlesztett tiszteletlen kis ember- nos az annak a nőnek a szégyene, akivel épp randizol! Ezt kellene megérteni.

A “nézd meg az anyját, vedd el a lányát” mutatná, mit hozott egy nő igényességben, neveltetésben, rendszeretetben/háztartásvezetésben/pénzügyi kultúrában stb. otthonról, a származási családjából.

Ugyanennyire igaz lehet ebben a szituban, hogy “vidd el a kiszemeltedet gyerekkel (ha már tartotok ott) étterembe, kultúrprogramra és ahogy a gyerek viselkedik, na olyanok lesznek az összeköltözős mindennapok :D

(normálisak vagy éppen gyerek vergődik/káromkodik/nyafog, anya ordít :D )

Ha hiszed, ha nem, igenis vannak normális gyerekek is, meg igazad van: káromkodó kis szemtelen palánták is... de ez viszonylag gyorsan és egyértelműen leszűrhető, akárcsak egy otthonban a tisztaság, rend, az a légkör, amitől otthon lesz (lenne).

Nem tudom, mitől lennék rosszabb 35 felett, mert nevelek egy gyereket, mint az, aki nem... nem ezen múlik, sőt ebben a korosztàlyban igenis ez a “normális”- átlagos.

Az egy teljesen más kérdès, hogy egyeseknek miért könnyebb a tablet/tv elé lökni a tulajdon gyerekeiket, mint értelmesen nevelni- de szerintem te is pontosan tudod, hogy ez is olyan összetett, mint az, hogy egyes felnőttek miért tanulatlanok, igénytelenek, káromkodósak, kütyüfüggők...

Egy nő meg tudja játszani magát a randizás időszakában, de ha a “gyerekes szakaszban” a gyerek 10-ből nyolcszor vállalhatatlan, neveletlen, bután viselkedik, nyafog/hisztizik/szenved/bojkottál stb. akkor az is intő jel.

Hidd el, hogy a “kuss, nem vagy az apám” beszólásnak is van mindig családi anamnézise, csak valaki nem akar róla tudomást venni :)