Mit lehet kezdeni, ha a magány mellett teljesen kiégtem a társkeresésben?

"Hány éves vagy mindössze ehhez a "nagyon sürgős" társkereséshez?"

28 ha számítana, de teljesen mindegy is hány évesen, ha én lennék az akinek hajtania kéne, és mindennél jobban szeretné is, és mégis undorodom az egésztől

Bár a mai gyötrelmes nap után rájöttem arra is hogy mindez az undor abból fakad hogy lenéznek a nők, ezért undorodom meg tőlük, az önbecsülésemet mindig sokkal többre tartottam mint bármelyik nőt. És miután a héten többen is beletiportak az önbecsülésembe (nők), egyetlen nőnemű lénnyel sem bírtam beszélgetni, sőt azon gondolkozom hogy soha többet nem kéne egyetlen nővel sem csevegnem ha nem muszály.

Ezzel a hozzáállással persze lemondhatok a boldogságról mindörökre, de ez még mindig egy sokkal csábítóbb lehetőség, ha evvel nem adok több lehetőséget a nőknek arra hogy megalázzanak

Na akkor hívhatjátok is az istenített pszihodokit, mert az tutira megoldaná, ja mégsem

Esküszöm hogy itt a gyakorin egy jópáran valami pszihodoki marketingesek.

Ha kell ha nem őket ajánlgatják, mintha bármit is megoldanának azok a semmirekellő trógerek, akik abból élnek hogy meghallgatják mások baját. De attól hogy meghallgatják még nem oldják meg, egyetlen myomorult esetet írjál már le légyszíves amikor azok a semmirekellők bármit is hozzá tudtak volna tenni az ember életéhez!

Csak egyet!

NINCS ilyen, mert mindenki maga felel az életéért és más nem oldja meg helyetted, pont ezért kérdeztem hogy más ebben az esetben hogyan oldotta meg, vagy hogyan képzelné megoldani

De attól hogy valaki elemzi ezt a helyzetet, még az égvilágon semmit nem fog segíteni vele

Még ha ártani talán nem is árt, segíteni sem fog

15#

Az orvosokkal nincs bajom, de amit egy pszihológus művel az más, annak köze sincs a gyógyításhoz

Oltást valóban nem kértem még, de ennek mégis mi köze a kérdéshez?

19#

Nyilvánvaló, hisz aki veled nem ért egyet az egyből kényszerzubbony, pszihiàtria, börtön. Hogyne

De komolyan venni így aztán pláne nem lehet téged