Lehet valaki annyira elkeseredett az egyedülállóság miatt, hogy még olyan valakinek is esélyt adna, akire egyébként rá se nézne?

Lehet

Van aki igen, van aki nem. 10 éve élek egyedül, ebből 7 éve el is váltam. Nem vagyok kétségbeesett, pedig jó volna egy párkapcsolat.

Egészséges ember nem.

Eleve, a kapcsolatok elején mindkét fél gőzerővel beleképzeli a másikba a tökéletes társat. Idővel ez romba dől a többségnél. Így én azt mondom, mindenkinek lehet esélyt adni, sosem lehet tudni mit hoz ki a realitás. Erre példa a barátom, aki olyan nővel jött össze, hogy nem igazán tetszett neki, majd idővel egymásra találtak és összeházasodtak. Teljesen jól vannak, két gyerek, jól élnek. Amikor csak a szemünk kívánja a másikat az nagyon félrevezető tud lenni!

lehet, de végtelenül szánalmas állapot

Igen, velem volt ilyen.

Igen

Simán, a feltétele hogy ne legyél ösztönlény.

Hogy ne lenne ilyen? Sőt, mondok durvábbat: a legtöbb nő olyan pasassal házasodik, akire korábban ránézni se lett volna hajlandó.