Szerintetek miért gondolják sokan hogy bizonyos fizikai tulajdonságaik, anyagi helyzetük miatt nem találnak nekik megfelelő barátnőt, és ha azok mások lennének akkor egyből könnyebb dolguk lenne?

Én nem csak a fizikai tulajdonságaimat okolom, 3 éve járok lassan pszichológushoz, sokat segítek, de attól még van egy enyhe autisztikus beütésem, időbe telik, mire feloldódom vadiúj emberek között, van egy sajátos humorom, illetve életszemléletem, műszaki érdeklődésű vagyok, otthonülősebb, introvertált vagyok, ráadásul eü okokból absztinens, és ezeknek kombinációja kb elég is ahhoz, hogy a lőtéri kutyának se kelljek.

Jó, meg persze ronda is vagyok, meg relatív alacsony a velem egyidősekhez képest. (175cm) Itt az oldalon, meg a való életben is többen mondták, hogy külsőre nem vagyok olyan vészes, de a "nem vészes" virágnyelven a rondát jelenti, én is tudok udvariasan fogalmazni + eddig 1-2 kivételtől eltekintve nem is kellettem senkinek..

21F

Mert sokan nem hiszik el, hogy marha nagy szerencse is szükséges, és hiába "minden rendben" az emberrel, akkor is elutasíthatják vagy elélhet 30 évig egyedül.

Eleve ahhoz, hogy kölcsönösen tetsszen valakinek az ember, mindenféle tényezők (távolság például) nélkül, jól sikerüljenek az első pár randik és minden pont "passzoljon", kb egy lottó ötös szintű szerencse kell. így előfordulhat, hogy "papíron" jó pár egyedül marad.

3 éve járok lassan pszichológushoz, sokat segítek, de attól még van egy enyhe autisztikus beütésem, időbe telik, mire feloldódom vadiúj emberek között"

Ez nálam is így van gyerek korom óta, pedig jártam emberek közé voltak barátaim. Segített valamennyit a szakember neked?

#16

Segített, mert nagyságrendekkel jobban érzem magam a bőrömben, sok feldolgozatlan traumám volt

Gyerekkoromban szinte nonstop kiközösítettek (és utólag belátom, tényleg gáz voltam gyerekként, de nem mindig rajtam múlt és fájt a kiközösítés, na), voltak családi problémák, illetve rossz minták, magány, etc. Hosszú lenne sorolni, és a lőtéri döglött kutyát sem érdekli az én lelki világom, nem offolok.

Szóval segített, de a magány érzésén eddig viszont nem segített nagyon semmi. Régen sokat olvastam, aztán játszottam számítógépes játékokat, sorozatoztam, túráztam, jártam tanfolyamokra, egy-két ifjúsági rendezvényre, mostanában a szerelgetek, igazából gyerekkorom óta próbálgatok módszereket arra, hogy elnyomjam a magányt.

Az, hogy társam legyen, számomra elképzelhetetlen. Mintha nem lenne férfi vonzerőm.

Bocs, hogy elkalandoztam.

#13