Miért ítélt az élet örök egyedüllétre?

két kérdést tégy fel magadnak:

1 mitől lennél jó társ?

2 mennyi érezhető ebből a célközönség számára?

a világfájdalmát pedig hanyagold. messziről érezni, és mindenkit taszít. másnak sem jön magától.

nézd a jó oldalát, legalább nem vagy ez az ember:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__hazas..

Á, én is így érzek, soha senkivel sem passzolunk. Már odáig jutottam, hogy egy pasitól kérek tanácsot társkeresőn, hogyan legyek elfogadóbb, mert meglepett, hogy mennyire rugalmas.

Mondjuk én nem mást hibáztatok, hanem magamat.. Ha nem passzolunk többezer emberrel nálam mehetett félre valami. Amúgy én is szuper barátnőnek tartom magam, kedves, gondoskodó, odafigyelő, csipkelődős, jàtékos, nem szélsőséges, nem kiszolgálós, de azért körülugrálós vagyok, szeretek szexelni, bejöhet pár extrémebb dolog is, nem használok ki mást, szép vagyok, szociálisan érzékeny, elfogadó, csinos vagyok, szeretek spórolni és költeni is, viszont sok (szerintem normális)elvárásom van és kevés dolgot tudok tolerálni...

Csak a mennyország örök, ott pedig végtelenül együtt, egyek vagyunk.

Szóval nem értem mire gondolsz. Valamit elírhattál.