Valóban baj az hogy nem járok el otthonról?

Akkor keress egy hobbit, ott is lehet ismerkedni.

Ha zavar a dolog, és szeretnél ismerkedni, csak szorongsz, félsz, azért "nem igényled", mert "úgyse sikerülne", akkor érdemes lenne vagy hobbit keresni, vagy elmenni egy önismereti csoportba. Az rendben, hogy az ember introvertált (én is az vagyok), de szociális kapcsolatokra szüksége van mindenkinek.

Szociofóbiának hívják, ha nem mersz közösségbe menni, mert azt hiszed, mindenki jobb nálad, mit gondolnak rólad vagy valami ciki történik veled... szóval lámpalázad van tőle, pedig amúgy láthatatlannak tartod magad. Ha igazából vágysz kapcsolatokra, közösségre, akkor keress olyat, ami nem annyira zajos. Sport, művészetek vagy kirándulócsoport... csak léteznek olyan programok, ahol nem indirektbe kell beszélgetni, de mégis meg van a lehetősége, hogy feloldódj naaagyon fokozatosan és az odabiccentős köszönéstől eljuss a "hogy vagy?"-ig. Egyébként ha egyszer-kétszer engednél a csoporttársaidnak, na nem diszkózni kel menni, hanem mondjuk nem a suliban beszélgetnétek, hanem egy parkban egy üveg sörrel, az csak nem volna extra cikin megerőltető, és legalább elmondhatod, hogy ezt is kipróbáltad.

Igazából igényled te a társaságot, csak szorongsz és félsz attól hogy mit gondolnak Rólad. Lehet hogy a diszkó nem vonz ezzel nincs is baj. Én is azt javaslom keress önfejlesztő csoportokat, facebookon is számtalan van, én is benne vagyok egy párba, és ha megérted azt amit ott mondanak sokkal nyitottabb leszel az emberek felé, és elkezded majd megszeretni magadat. 🙂

Igen, baj, mert nem ez a normalis viselkedese az emberekbek. Nem tigrisek vagyunk, hogy maganyosan boklasszunk a dzsungelben! Ha meg szerinted diszkon kivul nem lehet mashol szorakozni akkor te nem otthon ulos vagy, hanem fantaziatlan.

Balázs, ha neked ez így jó, akkor mi itt a kérdés?

Nekünk nem baj. Neked igen. Már csak azért is mert megfogalmazodott benned a kérdés, vagyis most tagadod, de a szíved mélyén erre vágysz, de magadnak sem mered bevallani.bízz egy kicsit magadban.

Ha neked nem baj, akkor másnak se. Maximum a szüleidnek, mert bennük van egy álomkép rólad, ők olyannak szeretnének latni, amilyennek elképzelnek/elképzeltek annó. Próbálják a saját álmaikat megvalósitani veled, vagy csak szimplán büszkék lenni rád. És ugye ezt nem teljesíted nekik, azért vannak a megjegyzések. Szerintem ne miattuk csináld, amit csinálsz, hanem magad miatt. Úgy élj, ahogy te szeretnél, ne úgy ahogy elvarják tőled. Irigyellek amugy, mert én meg igen is szeretek eljarni ide-oda, haverokkal sörözni, szeretnék ismerkedni... De valahogy nyögvenyelősen tudok ravenni barkit is, hogy tartson velem valamerre, meg nem is igazán hívnak sehova. De én se érzem jól magam kb 3 főnél nagyobb társaságban. Ott már nem tudok ervenyesülni semennyire, de attol szeretek kimozdulni, meg nem érzem jól magam, ha nagyon sokat vagyok magam.