A társkeresés egy nagyon önző dolog?

#3: "Ma valami butafront van, vagy mi?"

Sajnos nem csak ma. :(

Az ember alapvetően a személye felől nézve önző szükségletekkel rendelkezik, de másik oldalról meg alapvetően társas lény, tehát akarva-akaratlanul az önző szükségleteink kielégítése során segít más embereknek is kielégíteni a szükségleteit.

Rengeteg társas szükségletünk van, és a többi embernek is hasonló típusú szükségleteik vannak. Tehát ha pl te beszélgetni akarsz, akkor nincs más dolgod, mint találni egy olyat, aki szintén beszélgetni akar. win-win szituáció,mindketten feltöltődtök.

"Az ember alapvetően a személye felől nézve önző szükségletekkel rendelkezik, de másik oldalról meg alapvetően társas lény, tehát akarva-akaratlanul az önző szükségleteink kielégítése során segít más embereknek is kielégíteni a szükségleteit."

Azért élünk civilizációban, mert így közösen könnyebben elégítjük ki a saját szükségleteinket. Itt mindenki csak a felszínt nézi, olyan ez, minthogy az emberek 80% fogyasztó, 20%-a termelő. 80% sikertelen/átlagos, 20% sikeres.

80%-a sosem fogja megérteni a mélyebb, összetettebb gondolatokat. a 80/20 arány mindenre értendő, ezért tart ott az emberiség ahol.

A 80% az önzést valami ördögtől való dolognak tartja, az csak csupa rossz lehet. Pedig az önzés a legalapvetőbb emberi tulajdonság, enélkül nem élnéd meg a holnapi napot. A párkapcsolat is az önzésről szól. Pl. én ha kedvem van, egy távoli barátomat meglepem valamivel, azért hogy az ő öröme legyen az én boldogságom. Az öröm és a boldogság között sem ismeri a 80% a különbséget. Ha adsz valakinek, az a boldogság. Ha kapsz valakitől, az az öröm. Szükségem van a boldogság érzésére, tehát adok. Ez a dolog se nem jó, se nem rossz. Szimplán az egyén döntése. Ha segítesz valakinek, azt az érzést várod, hogy hálásan nézzenek rád, hogy az státuszod emelkedjen a szemében. Persze neki jó, neked jó. Ettől még magad miatt csináltad, mivel érző lény vagy.