Nők/lányok, nektek mi az a pasi szint, akihez már nem mertek lépni?

Édes istenem... 😒

Senkihez se én megyek oda, legfeljebb jeleket küldök (de azt hiszem ezzel a legtöbben így vagyunk). Sose gondoltam még olyanra amit írsz amikor egy pasi odajött hozzám. Mennyire kell ahhoz lábtörlő mentalitásúnak lenni hogy egy érdeklődő pasit azért küldjek el mert azt hiszem túl jó hozzám? Tudom te itt az életed tetted fel arra hogy minden nőbe belebeszéld hogy rongyok és mindig a férfi szintje alatt vannak és hogy képzeljük hogy folyton a szintünk feletti férfiakkal állunk össze mikor itt vagytok ti. Kismilliószor olvastuk a baromságaidat. Úgyhogy ÁLLJ! - inkább mi mondhatnánk 😒

Jó a kérdés. Innen is látszik a nőket meg nem rázták le csúnyán, sértő módon. ("Kocc van", "Nem látod nem vagyunk egy szinten", "Sose kezdenék veled", fintorgás)

Férfiak fel tudnának sorolni csomó olyan tulajdonságot aminél szexuálisan vonzónak tartanak egy nőt, de a garantált kudarc / személyi ellentét miatt nem mernek odamenni.

A nők legtöbbjében nincs gátlás, kevésszer tagadtak meg tőlük valamit az életben.

Nöknél nincs ilyen. Szerintük nekik alanyi jogon jár a legjòképübb/leggazdagabb férfi is.

Nekem is sokszor olyan ronda meg dagadt meg vén , smnök küldik a jeleket, söt konkretan be is pròbálkoznak, hogy az eszem megáll. Van köztünk 1000 szintkülönbség aztán van merszük rámmosolyogni.

Én eleve nem kezdemenyezek . Azzal foglalkozom, aki nyit felém.

De amúgy egy nagyon gazdag és túl jól kinező pasit elhajtanék, sőt, meg is tettem a közelmultban, elég nekem a saját komplexusaimmal megküzdeni.

Nem én tenném meg az első lépést (csak jelet küldenék), így ha valaki szóba jön, az lépett felém, szóval igazából nem kérdés, hogy merek-e lépni.

Ugyanakkor őszintén, én éreztem már olyat, hogy kevés lennék valakihez. Pedig kb. egy szinten álltunk az életben, külsőre talán én még "jobbnak is számítottam". Ha ezekre a tulajdonságokra vagy kíváncsi: magabiztos volt, aktív, sikeres, nagyon pozitív hozzáállású, mindent elért, amit akart, tudott küzdeni, okos volt, és jó a szakmájában (szakmánkban).

Tini koromban már a puszta tény is elég volt, hogy halálosan féljek tőle, hogy szerelmes voltam belé. Rá se mertem nézni, nemhogy még lépni felé. Ő egyébként lépett, de annyira kevésnek éreztem magam hozzá, hogy inkább ellöktem. De más probléma is volt, nem illettünk volna össze.

De ha már őt hoztam fel példának, akkor az első ok, ha nem merek valaki felé lépni vagyis jelet küldeni:

1. Ha valami káprázatosan szép lányba volt halálosan szerelmes előttem és évekig látványosan szenvedett miatta.

Ahogy idősödök, a következők miatt nem küldök jelet:

2. Túl fiatal hozzám, mondjuk olyan 5-6 évvel fiatalabb.

3. Ha a saját neméhez (is) vonzódik. Egy férfivel úgyse tudnám felvenni a versenyt.

Nem kezdeményezek soha. Ha egy ffi kezdeményez akkor kizárt az öltönyös-nyakkendős kombó. Nem a szint miatt, egyszerűen egy csomó ikyen fazonnak zéró az érzelmi intelligenciája (legalábbis eddig ilyenekbe botlottam és ezeket látom ismerősi körben is).

Kizárt ha gazdag - engem nem érdekel a pénz, és nem szeretném ha vmin változtatnom kéne magamon ami nem én lennék.

De igazából személyesen velem elég nehèz lehet ismerkedni mert elutasító a viselkedésem illetve egyértelműsitem hogy nem érdekel senki.