Csak én nem értem meg azokat, akik képesek egy végtelenül egoista, önimádó embert szeretni?

Az ilyen ember kezdetben a párját is piedesztálra emeli, mert ha ő tökéletes, akkor neki nyilván tökéletes partner jár. Kinek nem imponálna, ha hercegként vagy hercegnőként kezelné valaki? (Sajnos ebből lesz még k***a anyád is később, de igen, az elején általában elkényeztetik a partnerüket.)

Sokaknak vonzó az önbizalom, főleg azoknak, akik világ életükben híján voltak belőle. Sajnos az ELTÚLZOTT önbizalmat is képesek vagyunk vonzónak látni, nem csak az egészséges szintet.

" Az egész élete amúgy is arról szólt, hogy feltétel nélkül megkapott minden elismerést." Ez nem minden esetben igaz. Én akárhány egomajmot ismerek, akiknek úgymond erős nárcisztikus személyiségjegyeik vannak, igazán egyiket sem szeretik. Úgy tűnik, hogy sok ember van körülöttük, de ezen kapcsolatok általában felszínesek.

A 4. válaszoló vagyok. Kérdező, azért azt is vedd figyelembe, hogy egy minél "tökéletlenebb" embernek is lehet akkora szája, mint a bécsi kapu.

Tapasztalatból írtam az előző válaszomat, ezt is úgy fogom. Az én exem is vesztes típus, nem sok dologhoz ért, de ahhoz értett, hogy mesterien váltogassa a "szuperokos mérnök" és a "rossz gyerekkort élt szegény kis áldozat" szerepét. Az igazság az volt, hogy 8 éve szenved a mérnöki szakkal (szerencsére az én életemből kevesebb évet vett el), és még sok tárgya hiányzik. 6 órában, gyakornokként dolgozik, de ott is kb. csak fénymásolási feladatokat mernek rábízni.

Kérdező, kérlek, az is legyen gyanús, ha valaki mindig áldozatnak állítja be magát, mert az sem menti fel alóla, hogy bántson! Inkább az legyen a nyerő, aki kedves, és folyamatosan fejlődik, vannak céljai, miközben nincs elszállva magától!