Sok mindenkinek maradt ki a fiatalkori szerelem meg a barátnőzés?

Nekem 21 évesen lett először csajom, 3 évig voltunk együtt, 2 éve dobott ki.

Van egy haverom akinek kb 14 éves kora óta voltak női, elég sokkal csak szexkapcsolata volt, de a lényeg, hogy tapasztaltnak mondható.

Amikor szakított velem az exem nagyon magam alatt voltam, szerintem azóta sem hevertem ki a dolgot igazán.

A már említett haverom mondta, hogy az a baj azzal, ha az embernek későn lesz kapcsolata (bármilyen), nem tanulja meg kezelni a szakítást, a csalódást, ami 100%, hogy bekövetkezik. Nagyon magára veszi majd a dolgot és akár évekig is képes lesz rágódni rajta (esetem).

Szerintem nagyon igaza van ebben. Szóval a "kimaradt fiatalkori" csajozás, szerelem egyik, ha nem a legnagyobb hátránya ez.

20 voltam, amikor elvesztettem a szüzességem. 21 évesen lett az első komoly kapcsolatom.

A tiniévek tehát teljesen kimaradtak, voltam szerelmes, de az kb. viszonzatlan volt mindig. Gimnázium utolsó évében egy párhónapos barátnő-félét sikerült összeszedni. De hát az kb. említésre se méltó.

Most 28 vagyok, kb. ennyi nővel is voltam már, volt már komoly kapcsolat, egyéjszakás, összejárás. Igyekeztem pótolni.

Vészesen sokat nem késtem tehát a dologgal, de így is sokszor azt érzem, hogy sokat mulasztottam.

Ami a mai napig fáj, hogy amikor a leginkább erőm (és szabadidőm) teljében voltam (egyetem első évei), akkor nem tudtam még egy kósza szexet sem összehozni. Pedig a mához képest tengernyi lehetőségem lett volna (és most nem a korona miatti korlátozásokra gondolok, hanem arra, hogy már felnőtt életet élek, nem igazán lehet hétköznap bulizni a munka miatt, az alkoholt se bírja úgy az ember). És ilyenkor mindig olyan szar visszagondolni, hogy mennyi lehetőséget hagytam ki. Azt nem mondom, hogyha nem maradtak volna ki, akkor most 100+ nőnél járnék, de kétszer annyi biztos lenne.

Azt tudom mondani, hogy olyan 15-16 éves kor körül már el kell kezdeni a csajozást, ismerkedést, szüzességet is 17-18 évesen el kell veszíteni.

Tudom, hogy én sem voltam annyira magabiztos és tökös, mint most, pedig alapvetően nem indult rosszul a dolog, mert 15 évesen már megvolt az első csók.

Pár hónapja leveleztem itt egy 16 éves sráccal és neki is megírtam, hogy csapjon a lovak közé, kezdjen el csajozni, ne 20 évesen vagy még később kezdje el, minden egyes elszalasztott nappal csak rosszabb lesz.

17-es, ne fárassz már...

A szakítás az emberek életének része, 99,9%-ban. Aki már tiniként sikeres a csajozásban, az (nagyon sok más nélkülözhetetlen előny mellett) megtanulja ezt is kezelni. Aki meg kimaradt, az lelkisérült lesz, érzelmileg labilis és később a szakítástól is csak padlóra kerül.

Vaszomért kell még a legegyszerűbb dolgokat is túlfilozofálni...! 😠