Honnan jött az a tévhit, hogy a túlsúlyos, vagy bármilyen módon előnytelen külsejű nők, esetleg az öregek könnyebben kaphatóak?

Amikor a valóságban sokszor pont az ellenkezője az igaz, vagyis minél lejjebb van valaki a társadalmi ranglétrán, annál erősebb benne a bizonyítási kényszer arra, hogy túlkompenzáljon? Ugyanakkor minél magasabban van, annál kevésbé van rajta bármilyen külső kényszer?

Ennek semmi köze a realitásokhoz, emberi pszichológia. Akinek akörül forog a gondolatvilága, hogy túlsúlyos, megöregedett vagy állandóan lecsúnyázták, az még magával az adonisz félistennel szemben is szkeptikus lesz, mert folyamatosan attól retteg, hogy csak kihasználják, elhagyják egy jobbért és csak pótléknak használják, de biztosan valami negatív hátsó szándéka van vele.

Aki viszont rendben van önmagával, az azzal fog összejönni, aki NEKI tetszik és lesz...rja mások véleményét.

Persze lehet rendben önmagával egy túlsúlyos, szőrös, bajszos nő is, aki épp emiatt nem ad a külsejére, mert fogadják el őt így és lehet önértékelési zavaros egy topmodell is, de az esetek többségében azért a társadalmi visszajelzés rengeteget számít.