Lányok ti is sokat csalódtatok már?

"Én mindig másokon azt látom hogy sikeresek és ha van kapcsolatuk jól el vannak." Nem tudom mennyire nyugtat meg, de sok a látszat-boldog kapcsolat. A fél ismerősi körömben vagy a langyos vízben üldögélnek a házasságban, vagy megcsalta/elhidegültek stb. Közben meg töltik fel a facebook-ra a ilyen-olyan étteremben ülünk képeket, meg a pózolást. Egyik ismerős nőt még az esküvőjén is csalta a férje. Másikat megcsalta, érzelmileg is a férfi, de összeházasodtak.

Aztán egymás mellett maradnak egy életen át és marják egymást a négy fal között. Sivár.

Rengeteget.

Nem ragaszkodóak a ffiak. Siman lazán lelépnek, vagy félrelépnek valamiert. Én meg nagyon nem ez vagyok. Más, mint ffi, valamiért soha nem érdekel, ha barátom van.

A mostani kaocsolatomban is én vagyok az aki jobban kötődik.:(

*nem bántam meg ugyan a volt kapcsolataimat, de már gyűlölöm azt hogy joformán mindegyik átmeneti. Egyik sraccal járunk 2 évet, másikkal 4 et, harmadikkal 1 et, es igy tovább.

A mostanival úgy vagyok már hogy a jelenben próbálok élni, hogy örülök hogy MOST a barátom, és probálom megélni a MÁT, azaz ha vége is lenne, ezt sem bánnám meg ugyan, de nagyon herotom van már attol, hogy egy élet nem egy pasirol szol, es 2 között mindig sírás meg szenvedés, magány van.

*nem egy pasirol hanem több pasirol szól. És állandoan ujat kell keresni. Nagyon gyűlölöm már ezt.

A mostani barátom után is, már látom előre, ott lennék egyedul meg a társkerin kinlódnék ujra a sok barom közt keresném a normálisat izzadva.