Férfiak! Ti is csalódtatok már olyan nőben, akiről azt hittétek, hogy életetek párja, szinte megesküdött, hogy örökké veletek lesz, mégis elhagyott? Ez nekem mindentől jobban fáj, hogy elhagytak.

Ezért kell az ilyen ömlengéseket fenntartásokkal kezelni. "Sose hagylak el"... tapasztalataim szerint ezt nem az ember, hanem az idő dönti el.

És az persze, hogy jobban fáj, ha elhagynak... minden normális embernek rosszabb úgy, hogy ő még folytatná, de a párja már nem kér belőle.

Mi 7 éve vagyunk együtt a párommal. De sosem mondtunk, vagy ígértük egymásnak azt, hogy halálunkig együtt maradunk, pedig komolyan indult már az elején is. Ott van a levegőben, hogy milyen szép lenne majd idősként visszagondolni arra, hogy mi kitartottunk végig egymás mellett... de az élet ha akarja úgyis felül írja ezt is.

Ha pedig így lesz akkor állunk a változás elébe! Mert nem az a legrosszabb, ha vége van egy kapcsolatnak, hanem ha csúnya a vége. Akkor a szép emlékek helyett csak a rossz marad meg.

Szóval tanuld meg helyükön kezelni ezeket a dolgokat. A csalódás fájdalmas, de ennyivel tapasztaltabb lettél.

Azt kell felismerni, hogy bármilyen csúnya is, egy kapcsolat is csak egy egyezség, érzelmi alapokon. Elfogadni és szeretni lehet a másikat, mint embert, de mikor valaki a másikat barátjának, pláne mikor szerelmének könyveli el, részben kiemeli a többiek közül és jobban bevonja az életébe.

Bizalmat, figyelmet, időt, energiát és csomó más dolgot áldoz neki, amit a másik viszonoz. Figyel magára is, tesz erőfeszítéseket, hogy a kapcsolat működjön. És pontosan ezért nem tart ez örökké. Egy kapcsolat addig tart, amíg a felek fel nem rúgják azt az íratlan egyezséget, amibe belementek. Vagy úgy, hogy nem tisztelik a másikat (megcsalás, miegymás), vagy úgy, hogy nem figyelnek rá, vagy úgy, hogy nem olyanok, mint akkor, mikor ebbe belementek. Mindenkinél változó, hogy mennyi változást és kilengést tolerál vagy épp vár el a "kezdeti állapothoz" képest, de nagyon is vannak ebben feltételek.

Örökké nincs. Örökké csak úgy létezik, hogy életünk végéig tartjuk direkt vagy "természetünkből fakadóan" azt a keretet, ami anno megköttetett és a másik is belefér abba a keretbe, amibe a kapcsolat elején számunkra beleesett.:)

# 7/8

Mi az, hogy "nem szabad ilyen ígéreteket tenni" te szerencsétlen? Tudod mi házassági eskü és annak szövege? Mi az hogy az érzelmek változnak mert a világ is változik te nyomorék? Ne citáld ide az univerzum végtelen változásait a jellemtelenség, a becstelenség, az árulás, a hátba szúrás és a megbízhatatlanság igazolására! Ember vagy te, vagy egy nyomorult pszichopata, élvhajhász ösztönlény??? Az ilyen emberalatti képződményeknek "boldogságuk" a gatyájukban vagy a büdös lábuk között van, nem a lelkükben! A szeretet nem gerjedelem! Anyádat és a gyerekedet is "az érések változnak (meg úgy az egész világ)" trendi törvénye szerint szereted? Meg sem említem, hogy szégyelld magad, mert egy ilyen alávaló mutánsban nem lehet meg a szégyennek még a kultúrája sem, nemhogy annak a nemes emberi képessége!