Miért féltik ennyire a fiúk a szabadságukat, miért ijednek meg a komoly kapcsolat gondolatától?

Momentán nálam van olyan több dolog a magánéletemben ami totális mértékben megszűnne létezni ha én belemennék párkapcsolatba.

Na most én ezt no pláne havi 200 óra munka mellet meglehet kövezni, de nem szettném. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ezen dolgok következménye a hisztiben kitörne a nő című rész lenne. Bocsásson meg de nekem ez nem hiányzik. Szabadidőm is nagyon kevés.

Több lányt is ezen magánéleti okok miatt küldtem el.

Egyébként én kérdeztem hogy a házassága le van-e zárva, ő azt mondta minden rendben. Majd a bíróságon már azt mondta, válás után a volt férje folyamatosan zaklatta. Ennyit az őszinteségről. A másik esetben a hódoló aki kiszúrta a gumimat nem került elő, azt is a hölgy mondta hogy nem száll le róla egy pasi. Az ilyen szerelemféltős agyhalott baromságokra nem vagyok vevő, elég sok elmebeteg ember él közöttünk.

Ha már párkereső oldalak, gyalázatos a 40+ élvált női kategória. Alkoholista, erőszakos, mindenféle függő férjek utáni nők, tele pszichés problémákkal. Én sosem gondoltam volna, hogy az erőszak ilyen szinten jelen van korunk házasságaiban. Persze én magamból indultam ki, én sosem emeltem kezet a volt feleségemre, magamat köptem volna szembe.

"#9: Rájöttél, hogy a barátság extrákkal valójában csak az ultra feministák által lejáratott fogalom, ahol úgy állítják be, hogy a nőt kihasználják, hiszen tulajdonképpen ott van VALÓDI egyenlőség?"

Ugyan azt nem tudom, hogy a feministák mit csinálnak meg mit nem, de az, hogy kit mennyire használnak ki vagy engedi kihasználni magát, ahhoz még párkapcsolati típus sem, elég csak a munka világáig elmenni. De erről szólnak a reklámok is, tehát azért naív gondolat, hogy azért, mert csak összejár szexelni két ember az már egyenlőséget feltételez. Annyira egyenlő, a mennyire a benne lévő felek azzá teszik. De ismétlem: ez minden más kapcsolattípusra is érvényes.