Miért féltik ennyire a fiúk a szabadságukat, miért ijednek meg a komoly kapcsolat gondolatától?

féltem

-nyugalmamat

-békémet

-házamat/vagyonomat

#9 A barátság extrákkal meg a szerető is lehet mással. De akinek szeretője van, annál már alapvetően nem komoly a kapcsolat a barátnővel/feleséggel. A kapcsolat monogámiától lesz komoly.

Aztán a nők is szeretik komoly kapcsolat közben "meggondolni" magukat. Meg ott a vagyonkérdés, meg szerencsétlen esetben a lelki terror, az elsárkányosodás.

Aki simán megkaphatja bármelyik nőt, az többnyire ezt ki is használja. Aki meg nem, az vagy megalkuszik, és várja a jobbat, vagy attól tart, hogy az ő saját választottja alkudott meg.

Elolvastam a kommenteket és rájöttem nincs szükség leírnom a választ... elegendő a hozzászólások minőségét megnézni... na EZÉRT!

30f

#9: Rájöttél, hogy a barátság extrákkal valójában csak az ultra feministák által lejáratott fogalom, ahol úgy állítják be, hogy a nőt kihasználják, hiszen tulajdonképpen ott van VALÓDI egyenlőség?

A nő addig akar egyenlőséget, amíg az neki kedvező. Ha neki is felelőssége van a dologban, akkor azt szereti hárítani.

Egy barátság extrákkal kapcsolatban meg kell tartani a férfit. Egy "komoly kapcsolatban" minél több szálon kötődik hozzád (lakhatás, gyerek, hitel, stb.) annál inkább le lehet építeni a szexuális életet. Annál inkább el lehet hanyagolni a testedet, fel lehet szedni 50 kilót is évek alatt.

A szeretői dolog meg pont az egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy mennyit ér a komoly kapcsolat. Annyit, hogy bármikor bármelyik fél félremehet, felrúghatja a megállapodást.

Szerintem ez egy szögegyszerű kérdés: ha valaki fél vagy vonakodik velem komoly kapcsolatot kialakítani, azzal nem állok le hosszú távon sz.rakodni, egy életem van 🤷

A helyzet fiktív, mert a férjemmel vagyunk annyira egy hullámhosszon, hogy mindkettőnk számára kényelmes ütemben alakítottuk ki a kapcsolatunkat. Ez nem (csak) vakszerencse, hanem nyilván mindketten olyan párt kerestünk, akivel egyezik az elképzelésünk a fontos dolgokról.

#18: Az itteni mentalitás és az életből merített tapasztalatok. Szerencsére engem eddig a közel 30 nőből 3 akart ilyen módon kihasználni és volt egy, akivel a libidónk nem stimmelt, mert ő kevesebbet akart, vele békében váltak el útjaink. De ehhez az is kellett, hogy én nem is randizok nőkkel, nálam mindig alkalmiból lesz kapcsolat vagy nem lesz.

De szinte kivétel nélkül az összes házas embernél (beleértve a saját apámat, anyámat, rokonaimat is) tipikus az, hogy a nőnek gyakran fáj a feje.

Előfordulhat itt olyasmi is, hogy a férfi lesz önző az ágyban, de akkor is meg lehet beszélni. Senki sem gondolatolvasó.

Úgyhogy arra jutottam, hogy ez a dolog nem véletlen.

A jó partnerrel, akivel mindenben passzoltok, ott az is hozzátartozik, hogy fel sem merül, hogy definiáljátok a komoly kapcsolatot, mert minden magától értetődő. Mindketten ugyanúgy képzelitek el az életeteket. Egymásnak éltek, nem a külvilágnak.

Én a valóságból merítettem, amit ha nyitott szemmel jársz és kicsit mélyebben vizsgálod a kapcsolatokat, akkor magad is láthatsz.

Hogy ennek milyen okai vannak (mert ahány egyén, annyiféle egyedi válaszlehetőség), arról meg könyvet lehetne írni.

A lényegen viszont nem változtat, hogy egyre több olyan nő van, aki úgy tekint a szexre, mint amit ő ad, a férfi pedig kap.

Ez pedig egyre inkább kétpólusúvá teszi a párkapcsolati világot, ahol vannak azok a férfiak, akik csak úgy kapják a szexet, mert a nő szemében akkora értéket képviselnek.

És vannak azok, akiknek hosszú udvarlás vezet a szexig, mert a nők szemében egészen addig értéktelenek, amíg nem bizonyították a sokadik randin is, hogy méltók a szent puncira.

Az meg megint nem sokat változtat a tényen, hogy nem minden nő fekszik le azonnal vadidegenekkel.

Ugyanis az ember világképét a SZEMÉLYES tapasztalatai formálják nagyrészt.

Tehát mikor az agyatlan, analfabéta, kigyúrt, jóképű srác már lassan a századik nőnél tart, de egyik sem akar tőle semmi komolyat, az másodlagos, hogy ezt esetleg még élvezi is és sportot űz belőle, vagy komoly lelki vívódásokat él át, hogy egy nőnek sem kell hosszútávra. Ő egy való életbeli példa, aki létével bizonyítja, hogy vannak nők,

- akik egyből odadobják magukat, ha jóképű vagy.

- akiknek udvarolni sem kell, mert ők nyomulnak rád.

És ez az, amit az átlagos srác sosem tapasztal meg, mert neki a randijai úgy működnek, hogy ha már az elsőn engedi a szájrapuszit az már extra kivételnek minősül, mert még ez sem szokott előfordulni.

És ha akad olyan nő, aki kettős játékot játszik (és sajnos akad), akkor ők meg a létükkel azt bizonyítják, hogy az átlagos srác palira van véve, mert vele randizgat a nő, meg beszélget, amíg az analfabéta dugógéppel meg dugni jár össze.