Azok az emberek akik mindent megtesznek azért, hogy még csak véletlenül se találjanak társat, ha pedig lenne is valaki, mindent megtesznek, hogy megszabaduljanak tőle, miért sírnak, hogy egyedül vannak és nem megy a társkeresés?

Aki így tesz, annak nyilván pszichológiai problémája van. Pl. gyerekkorában érte valami trauma, a szülei nem szerették/bántották, ezért nehezére esik egészségesen kötődni az emberekhez, normális kapcsoltot kialakítani, fenntartani. Tehát hiába akar kapcsolatot, társat, szeretetet, nem tudatosan folyton szabotálja saját magát.

Persze az önsajnáltatás sosem megoldás, mindenkinek magát kell megváltoztatnia (ha máshogy nem, terápia segítségével), de nem kell lenézni az ilyen embereket, mert ez egy szörnyű állapot.