Nők, hogy ismerkednétek, ha férfiak lennétek?

#20 mint írtam, nem mondom hogy nekem nem fontos a külső, de nekem nagyon fontos az is hogy a másik milyen ember.

És mint írtam is, volt már olyan, hogy x.-edszerre sem feltétlen mondtam volna az adott férfire hogy tetszik, de ahogy megismertem, igenis elkezdett időközben tetszeni.

Ebben semmi fura nincs, az emberek így működnek általában.

Tetszik külsőleg, meg akarod ismerni, hogy tudd passzol-e a személyisége.

Nem tetszik külsőleg, nem foglalkozol vele tovább.

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk mellett elsétált már ezer ember akivel belsőleg nagyon passzolnánk, de észre sem vettük egymást.

Az, hogy nálad van esélye olyannak is, aki külsőleg nem fog meg szintén előfordul, kb minden nem vonzó emberrel akinek párja van.

Az esetleges folyamatos visszautasítás biztos fájna, ezt aláírom, meg ha vki bunkón küld el (bár azért ilyenkor sztem jobb, ha tudatosítja az ember magában, hogy az a másik szegénységi bizonyítványa).

Ha az eddigi tudásom birtokában kellene ismerkednem, akkor én az alábbiakat követném:

- barátkoznék nőkkel is, és tényleg barátkozás jelleggel, nemcsak azokkal, akiknek be akarnék jutni a bugyijukba, és tényleg értékelném őket mint embereket; és ha mégis bepróbálkoznék egy barátomnál, és az visszautasít, nem hagynám a p...ba, hogy "friendzone-olt a kis ribi" - én azt látom, hogy a legjobb kapcsolatok így alakulnak ki, tényleges barátságokból; és ha nem jön össze kapcsolat, azért lehet az ellenkező nemtől tanulni, hogy nekik mi jön be viselkedésszinten és mi nem (volt pl. egy haverunk még anno suliban, akinek tök lazán el tudtuk mondani, hogy haver, nem lennél rossz külsőre, de amíg melegítőben jársz mindenhova meg lóg a vakvilágba a hajad, addig nem lesz olyan csittifitti nőd, mint amilyet akarsz... és voila, nem sártődött be, sőt megköszönte a tippet, változtatott, és olyan bombanője lett, hogy mindenki csak nézett)

- én nem vetném meg az utcán ismerkedést sem, udvariasan és kedvesen szólítanám meg a kiszemelteket, megkérdezném, nem zavarok-e... ha visszautasítanak, fájna, de megérteném. Azt is megérteném, ha vki egyszerűen nem akarna félelemből az utcán ismerkedni (pont azért, mert tudom, milyen az, amikor gyanús alakok megpróbálnak becserkészni, leordítja a fejemet egy nálam 2x akkora kétajtós szekrény, amiért visszautasítom stb.)

- annyi "könnyebbségem" lenne, hogy nekem alapvetően sem férfiból, sem nőből nem tetszik az ilyen 10/10es szépségideál, és nem zavar pl., ha a másik túlsúlyos, nem szimmetrikus arcú, vastag combú stb., így nagyobb lenne a merítés. Meg voltam annyit nők környezetében, hogy azért nagyobb eséllyel kiszűröm, hogy ki az, aki flegma, még akkor is, ha nem kifejezetten flegma divatban nyomja, és akkor azokat kerülöm akkor.

sok férfiismerősöm van, aki csak azokra a nőkre megy, akikre a többi 18-65 éves intervallumba tartozó férfi 75%-a (médiaideál szerint szép, fiatal, vékony, feszes, melles, szép arcú, dús hajú, hibátlan bőrű stb.), és csodálkoznak, hogy azok tudnak és nagy eséllyel fognak is válogatni

- én inkább szakkörökön, hobbiprogramokon ismerkednék a baráti körön kívül

- társkeresőn figyelmesen elolvasnám az illető profilját, mielőtt ráírok, és személyre szabnám, nem odavágnám, hogy "szia" és várnám, hogy túráztassa magát, hogy visszaírjon

"társkeresőn figyelmesen elolvasnám az illető profilját, mielőtt ráírok, és személyre szabnám, nem odavágnám, hogy "szia" és várnám, hogy túráztassa magát, hogy visszaírjon"

Ez a legjobb rész, nagyon vicces ahogy elképzelem hogy gondosan megírsz pár levelet majd vársz, vársz, aztán továbbra is csak vársz az ítéletnapig.

Mert társkeresőn (kizárólag internetes közegben értem) csak a top 20% számíthat arra hogy visszaírnak nekik, túráztatva magukat. Ha nem abba születsz akkor csakis magadat túráztathatod (férfiként)

26#

Igen én is ezt gondoltam mikor társkeresőzni kezdtem, hogy arra vevők a nők, és majd így sikeres leszek

Aztán a valóság elég kiábrándító volt, pedig rondának sem mondanám magamat, egyáltalán. De a társkeresőkön az édeskevés, bármilyen levelet is írsz (férfiként)