Túl nagyok az elvárásaim? Lejjebb kellene adnom?

Nem szeretek bele valakibe, ha nincsenek meg benne azok amikbe beleszerethetek. Természetesen itt nem feltétlen a pénzről van szó, ha a többi stimmel és jól kijövünk, akkor nem számít, hogy 200 ezret keres, de mondjuk azért próbáljon haladni is egy kicsit és idővel többet keresni, képezze magát, de mondjuk egy ember 8 általánossal valószínű nincs olyan értelmi szinten, mint az, akinek magasabb végzettsége van (persze vannak kivételek).

Vagy pl. egy utcaseprő, vagy egy takarító aki azért végzi azt a munkát mert másra nem képes (a mai világban nem nagy dolog összehozni egy érettségit, ingyenes).

Mindezekből kifolyólag személyiségben is ütközünk. Számomra egy olyan ember, akinek mondjuk nem alap egy érettségi az én korosztályomban, az vagy hülye, vagy semmikellő, lusta.

Ha otthon ülő típus, már halálra van ítélve a kapcsolat, mivel én igénylem, hogy menjünk valahova, különben nem érzem jól magam, így felesleges belekezdeni is. Vagy én leszek boldogtalan, mert nem jön velem sehova, vagy ő lesz az, mivel csak azért jön, hogy a kedvemre tegyen, de ő nem élvezi.

Természetesen vannak férfiak, akikhez első pillanatban nagyon vonzódtam, de az eszem nem ment el, és feltudtam mérni azt, hogy ez hosszútávon nem tud működni a különbözőségek miatt.

Az, hogy izzik körülöttünk a levegő, szimpla vágy, vonzalom, de nem szerelem.

Én akkor leszek szerelmes, ha összeillünk, megvan közöttünk a kommunikáció, nagyjából közös az érdeklődésünk, stb.

Semmi értelmét nem látom végülis, hogy olyasvalakivel legyek, aki ezeknek az elvárásoknak nem felel meg, mert ha elmúlik a kezdeti "hű de nagy szerelem", akkor ezek előbb utóbb, de problémák lesznek, ami a kapcsolat végét jelenti.