Más is belefásult a társkeresésbe?

Igen, bele.

Elvagyok egyedül, rendben vagyok, s próbálok értelmet adni nap mint nap az életemnek... Barátok sincsenek.

Nem leszek öngyilkos, de nem bánnék egy gyors halált.

46F.

Én már lassan 5 éve élek egyedül, amióta elváltam. Van élet kapcsolat nélkül is, már tudatosan kerülöm az egészet, nah nem mintha olyan kapós lennék vagy lettem volna bámelyik életszakaszomban. :)

Úgy vagyok vele, hogy lexarom az egészet és nem akarok már senkinek megfelelni, nem akarom a rigolyáimat másra erőltetni és én sem akarom a másik hülyeségeit elviselni. Tartós-laza kapcsolatban persze benne lennék egy emberrel, de azt mégnehezebb összehozni. Szóval maradnak a hobbik, tanulás, rokonok, karrier építés és kéthetente a gyerekeim. Ez van, ezt kell szeretni és elfogadni. 43F

Próbálkozom én is az ismerkedésekkel. De egyszerűen annyira hamar kiderülnek dolgok (szerencsére hamar, mintsem túl későn!!), hogy nem történik semmi, nem lépünk előrébb.

Van aki egyszerűen nem ír többet. Van aki lemondja a találkozót mert talált jobbat.(és ezt még tudom is mert láttam őket együtt) szóval, nem egyszerű. Elvileg azt mondják az okosok, hogy ezen a világon mindenkinek meg van a maga párja.egyre inkább kételkedem benne.

Tudom, hogy vannak hibáim. Mindenkinek van. De azt hiszem ha 2 emberben kialakul érzelem és bizalom, akkor 2- en mindent meglehetne oldani. De ha csak az egyik fél akarja igazán az egész úgy halott ahogy van. Én sem adom fel. Persze rohadt unalmas mindig ugyanabba a nemtörődöm, kihasználós pasiba belebotlani. De ez van. Azt hiszem az emberek nagy százaléka alkalmatlan kapcsolatra, a legtöbbnek én úgy vettem észre, hogy a kapcsolataikban csak úgy vannak. Jobb valakivel mint egyedül lenni. Megalkudnak, még ha az a kapcsolat rossz is, inkább belesüllyednek. Mert félnek egyedül lenni. Ők a kapcsolatfüggők. Inkább vagyok egyedül magányosan, mint valakivel akivel ugyanúgy magányosan lennék a társaságában mert nem passzolunk valamiért..