Csak engem zavar, ha nem tud normálisan írni a másik fél?

Ne zavarjon, tökéletes szűrő! Egy felszínes, önző és műanyag világban kellenek a rosták. Ez a szimultán 45 emberrel kommunikálok 0-24-ben duma is tökéletes erre. Ja, te ilyen vagy? Akkor szia! Az én világom egy tudatos érték központú, a jelenlegi eszetlen rohanás és információ szemét áradattól mentes. Mivel senkit sem szeretnék megváltoztatni, én szépen kikerülöm azokat, akik semmit sem tudnának az életemhez hozzá tenni. Bizonyára rájuk is van kereslet a hasonszőrű társaik körében. Nálam a minőség a mennyiség felett, pedig férfi vagyok, és amióta tudatosan figyelek az életemre, azóta hihetetlenül megváltozott jó irányba.

Fontos lecke, hogy ne társítsatok érzelmeket az idegenekhez, konkrétan pl. hogy hogy ír valaki. Lapozni kell.

Nos, akkor megközelítem máshonnan a dolgot. Lányom (igaz még kiskorú) diszlexiás, diszgráfiás. Mindent röviden ír le, nehezen tud különbséget tenni fejben a hosszú és rövid hangzók között, nem érzékeli beszédben ezeket, és a vesszők helyét sem mindig. Amiket nyelvtanból megtanulnak, hogy itt és itt hosszú vagy rövid az adott betű, meg a "hogy" elé mindig vesszőt teszünk, ezeket már tudja (6. osztályos) De a barátaival velem ezekkel nem foglalkozik, mert ez nem nyelvtan óra.

Ha valaki majd emiatt azt mondja, hogy ő buta, akkor az meg is érdemli, hogy ne akarjon megismerkedni vele.

De ha valaki rossz helyesíró, és tényleg olyanokkal, mint pl. folyton "nák"-ol, annál beszédnél is ki fog ütközni a butaság. Tehát én mindig adok esélyt annak személyesen is, aki amúgy jókat ír, de nem épp jó helyesírással. És volt már pár kellemes csalódásom emiatt.