Ha nem lennének online társkereső oldalak és alkalmazások, akkor a nők nem Mr. Tökéletest keresnék és így több átlagos és átlag alatti külsejű férfinak jutna barátnő, vagyis kevesebb lenne a nőknél sikertelen, magányos férfi?

Apukám társat keresett 30 évvel ez előtt is (tudomásom szerint eredményesen), meg most ismét. :/

Sírva nevetünk együtt a nőkön, hogy ennyi dilis, önmagát túlértékelő nő lett, és igen az 50+-os korosztályban is. Mert nem a faterom az egyetlen aki ilyen-olyan okokból oda regisztrált.

Igények vannak, asztalra letenni semmit nem tudnak a kinézete felül (elvárják a jólétet, a saját anyagi helyzetük pocsék. Elvárják a művelt intelligens férfit, ők még a Mona Lisan kívül más festményt nem ismernek. Elvárják az izgalmas életét, vilaglátottságot, holott ők maguk Horvátorszagnál messzebb nem voltak és ott is a strand a szálloda és a bár útvonalon mozogtak...). Mindenki azt keresi, hogyan szállhat be egy gyorsvonatba, amivel a leghamarabb eljut a paradicsomba. Amit mindenki elfelejti, ha a gyorsvonatról rúgnak ki, akkor az bizony nagyon fáj.

Nem tudom, én sem társkeresőztem soha, de így is mindig megtaláltam a számomra tökéletest.

Engem az riaszt a társkeresőkben, hogy a férfiak nagy hányada kamu. Vagy foglalt és mellette keres valakit szeretőnek, vagy csak dugni akar, esetleg nagyon sikertelen élőben ezért kényszerül ide. Ezeket a köröket járta le számtalan barátnőm, amik bőven riasztóak.

Szóval ha neked "ezek" a top pasik, akkor elképzelni sem tudom, hogyan definiálnád azt aki átlag alatti.