A rosszul kinéző emberek hogy jönnek össze?

Szerintem egy felnőtt ember nem a külső tulajdonságokba szeret bele.

Ergo találkoznak valahol, lehet ez egy munkahely, egy baráti összejövetel, ahol megismerik egymást. Elkezdenek beszélgetni, szimpatikusak lesznek egymásnak, bla bla bla, majd szerelmesek lesznek és ha valaki szerelmes, már szépnek látja azt, akit szeret.

Pofon egyszerű, mi ebben olyan nehéz?

Sőt még hozzátenném, hogy általában ezekben a kapcsolatokban több a szerelem, mint ahol csak testi vonzalom alakult ki, de már a másik személyisége, gondolkodása stb. nem tetszik, ami egy végül majd elkezd taszítani.

Ha két ember azért jön össze, mert külsőleg tetszenek egymásnak, nagyobb az esélye, hogy hamar is lesz vége, mivel a szerelem azért alakul ki, mert azt a másik tulajdonságai váltják ki belőled. Ha nem ez történik, az nem szerelem, csak szimpla vonzalom.

Az első öt választ történetesen olvastam, meg az utóbbi kettőt, és az utóbbi kettővel mélységesen egyet értek, és pl az 5-össel is.

De legyen élő példa is: kamasz koromban (kamasz fiúként annak idején) még nekem is eléggé fontos volt a külső (mára már kevésbé), de annyira szerelmes voltam egy lányba, hogy észre se vettem a testi hibáját (nem részletezném, sokáig nem értettem, mit susmorognak róla mások, mire hónapok alatt leesettt a tantusz, hogy a fogával súlyos eszétikai gondok vannak, nos ,emiatt nem részletezném, mert nem egy szimpla eset volt).

Ezen nincs mit túlragozni. Ha valaki vonzó, akkor a testi hiba nem feltétlen zavaró. Persze lehet, hogy igen. Attól függ. Vannak állandó jellegű zavaró tényezők, kinek mi. Én nem tudom elképzelni magam duci hölggyel, a mai napig se. Sem dohányzóval. Pedig szinte más elvárásom nincs is a külső kapcsán. A belső viszont döntő jellegű, így a hasonló érzelmi-értelmi hullámhossz is.